Az isztambuli vonat - Szerepjátszók - Az emberi tényező - Titkos megbízatás - A kezdet és a vég : 5db Graham Greene könyv

Összefoglaló

Az isztambuli vonat:-Nincs itt valami rejtély? – Mindannyiunknak vannak titkai.” – Mi lehet a közös dr. Czinnerben, a belgrádi kommunista orvosban, Mr. Myattben, a gazdag zsidó mazsolakereskedőben, a félvilági varieté-táncosnőben, az alkoholista és leszbikus újságírónőben, a gátlástalan rablógyilkosban és a besteller szerzőben? Mind az Orient expresszen szelik át a két háború közti Európát – Ostendétől Isztambulig. A fülkék, folyosók, étkezőkcsik és hálókupék labirintusában összekuszálódnak a szálak, s a szereplők egymás életébe bonyolódnak.

Mindenki fut valami után – vagy valami elől. Álmok, politika, gyilkosság, szex, törtetés, kaland, üzlet, szerelem – „Hogy mi minden nem történik egy nemzetközi vonaton!” –, humorral vegyes feszültség filmszerűen kavargó regénnyé áll össze.

Valóban csak a véletlen műve, ahogy hőseink végzetszerűen sodródnak a történetben – egymás felé vagy egymástól el? Végül mindenki dönteni kényszerül – de hogy helyre állnak-e az életutak, hogy a csalódottság vagy a remény kerekedik felül, az csak az utazás végeztével dől el.

Szerepjátszók:Komédiások vagyunk valamennyien, mondhatja a drámai feszültséggel telített cselekmények során feledhetetlen alakjaival több ízben is a szerző. Magunk választjuk, vagy belekényszerülünk, de szerepet játszunk az életben, több-kevesebb szerencsével és következetességgel, amint ez színpadon általában történni szokott. Első ízben 1966-ban megjelent regényének szálait ezúttal egzotikus terepen, Haiti szigetén bonyolítja a világhírű író, és hűvös, okos, hősnek aligha nevezhető főszereplőjét első személyében, narrátorként számoltatja be a történtekről. Hűvös azonban az izgalmas légkörben egyes-egyedül az elbeszélő marad, csodálatos művészettel ábrázolt szerelmi viszonyában is tartva cinikus objektivitását. A többi, bravúrosan jellemzett figurát egytől egyig hit vagy cél hevíti, s velük illusztrálja Greene, hogy ma már elkötelezettség nélkül fehérnek, feketének egyaránt elképzelhetetlen az élete a föld minden pontján, s e regényével ismét a tőle megszokott nagy élménnyel ajándékozza meg az olvasót.

Az emberi tényező:Greene 1978-ban megjelent világsikerű regénye műfaját tekintve kémregény. A brit titkosszolgálat londoni irodájának afrikai szekciójában „lék”-re bukkan a belső ellenőrzés. Nyilvános leleplezése kínos bizalmi válságot okozhat a szövetségesek körében, az ügy felgöngyölítését és „megoldását” feltűnésmentesen kell elvégezni. Percival doktornak, a hírszerzés belső orvosának amúgy is kísérleti alanyra van szüksége, hogy egy eddig csak állatokon kipróbált vegyszer hatékonyságát megállapítsa: az alkalmat meg is ragadja. Kérdés azonban, hogy a gyorsított nyomozás perdöntő bizonyítékok hiányában helyes következtetésre jutott-e. A tévedés lehetősége is emberi tényező, Greene regényének címe azonban nem erre utal. Az igazi kettősöügynök talán elkerülhetné a végkifejletet: a leleplezést és a menekülést. De Greene igazi hőse nem a jó és a rossz hatalom harcában áll egyik vagy másik oldalra, hanem az emberi tényező ügyét képviseli a világot csak érdekzónáknak tekintő, saját embereit is gátlástalanul elpusztító szolgálat embertelenségével szemben. Lázadása persze korlátozott: egy másik, történetesen a szovjet hírszerzés menekíti el a leleplezés elől. Így kerül végképp légüres térbe. S bár az emberi tényező esélye csak ennyi: mégis, moszkvai magányában is felcsörög a telefon a világ túlfeléről, reményt adva a reménytelenségben.

Titkos megbízatás:Hajszolt, középkorú, de sokkal idősebbnek látszó száll partra Angliában a calais-i kompról. Börtönök, beomlott házak, bombázórepülők iszonyú emlékét hordja a szívében, és meggyilkolt feleségét. Hazájában, valahol Európában polgárháború dúl, és D. azért érkezik Angliába – harmadosztályon, egy árva csomag nélkül –, hogy szenet vásároljon kormányának, mert anélkül nem tudják folytatni a harcot a pártütőkkel. Ellenséges ügynökök szegődnek a nyomába, ellpják a megbízólevelét, gyilkosság vádjával körözni kezdi a rendőrség. Segítőtársai is akadnak azonban: egy elkényeztetett angol úrilány, elvadult bányászgyerekek meg egy fiatal üzletember, aki nagyon angol indokból áll a hajdani egyetemi tanárból űzött vaddá vált D. oldalára. A regény, amelyet Greene „entertainmentjei”, könnyebb fajsúlyú, bűnügyi történetei közé sorol, 1939-ben jelent meg először. Noha a szövegben ennek ellentmondó utalások is vannak, nem nehéz kitalálni, hogy a könyv háttere D. polgárháború dúlta hazája: a francóisták által szorongatott fiatal spanyol köztársaság.

A kezdet és a vég:„Írtam egy emberről a Brighton sziklájá-ban, aki a pokolba kerül. Egy másik előtt, a Hatalom és dicsőség-ben, megnyílik a mennyek országa. Most olyan embert ábrázoltam, aki a purgatórium kapujához ért…” Aki a purgatórium kapujához ér: Scobie őrnagy, egy nyugat-afrikai angol gyarmat rendőrfőnök-helyettese a második világháború alatt. Csempészekkel, alvilági alakokkal bajlódik, menekültek ügyeit intézi, a bennszülöttek perpatvaraiban próbál igazságot tenni, mert jó rendőr, és szánja az embereket. És közben haragszik a sznob világra, amiért nem hagyja békén, sőt kigúnyolja a feleségét, a feleségét, aki szép lassan pokollá teszi az életét, aki a rendetlen, koszos, fülledt gyarmaton a tartalmatlan képzelgések világába húzódik vissza, vagy elérhetetlen célok hajszolásával keseríti férjét. Scobie uzsorások karmaiba keveredik miatta, s még a brit hírszerzés ügyetlen képviselőjének figyelmét is magára vonja. Ráadásul a legrosszab pillanatban beleszeret egy fiatal lányba. Hová vezet kiút ennyi gondból és szenvedésből? Graham Greene egyik legjobbnak tartott regénye az értelmetlen, prózai, tolakodó világ és az ambíciók nélküli, tiszta, de passzív ember összeférhetetlenségét példázza.