Nyitott kapuk - EURÓPA KULTURÁLIS FŐVÁROSA 2010 - DEBRECEN PÁLYÁZATI KONCEPCIÓJA

Összefoglaló

2004-ben teret nyertünk. Európa hatalmas, új területekkel bővült - nemcsak földrajzi, hanem kulturális értelemben is. Az Unió régebbi államaiban élők Észtországgal, Magyarországgal, Szlovákiával és a többi csatlakozó országgal olyan új tereket nyertek, amelyek révén szinte beláthatatlan, széles horizont teremtődött számukra. De sokat nyertünk mi is. Az érdes és szűkös tér, amelyben szüleinknek elkopott az életük, egyszeriben áttetszőbbnek és tisztábbnak - élhetőbbnek tűnt fel.
Egy város élhetősége mindenekelőtt a közösségi és nem nyilvános terek arányán múlik. A nyugat-európai és a magyar városok között ebben feltűnő aránytalanság mutatkozik. Nálunk is sokkal több közösségi térre van szükség - a debreceni koncepciónak ez a kiindulópontja. Ennek elérésben komoly gátat jelent, hogy a város különböző negyedeinek főként a társasház-építésekkel jelentkező „összepréselődése" együtt jár a közösségi terek privatizációjával. Emiatt is szükséges a természetes környezet esztétikai, társadalmi és történeti erőforrásként történő újbóli meghatározása, hiszen ez őrzi a város kultúrájának azokat a mintázatait, amelyekből kiindulva dialógust kezdeményezhetünk a hagyománnyal. Azzal az élő organizmussal, aminek mi is részei vagyunk. Egy nagyon is élő szervezettel, amelynek többnyire jó, de néha rossz természete van, ami befogad vagy épp csak eltűr bennünket, ami beépíti vagy kiveti az idegen elemeket. Debrecen hagyománya a reformáció öröksége.