A thesszaloniki kutyák

Összefoglaló

"Pincében lakom, ez annak az eredménye, hogy minden értelemben leáldozott nekem. [...] Szűkszavú ember vagyok, ám néha előfordul, hogy beszélek magamhoz. Azt gondolom, hogy amit ilyenkor mondok, azt bizony szavakba kell foglalni. Egy nap álltam az ablaknál, és éppen elhaladt előttem a háziúr feleségének alteste, amikor hirtelen úgy rámtört a magány, hogy elhatároztam, kimegyek. Cipőt húztam, felvettem a kabátom, az olvasószemüvegem a kabát zsebében hagytam, soha nem lehet tudni, mikor lesz rá szükségem. Aztán elindultam. A pincelakásnak előnye is van: az ember felfele megy, amikor még friss, és lefele, amikor fáradtan hazatér. Tulajdonképpen ez az egyetlen előnye." A norvég Kjell Askildsen (1929) első novelláskötetét 1953-ban publikálta, de kritikai elismerésben csak a 80-as években részesült. "Ebben a hangos szavakkal teli világban Askildsen visszaadja a csendet az embereknek" - írták róla 1992-ben, amikor megkapta a legrangosabb skandináv irodalmi elismerést, az Északi Irodalmi Díjat (Nordisk Rads Litteraturpris). A "minimálpróza mesterének" elbeszéléseit már számos nyelvre lefordították. A thesszaloniki kutyák az első magyarul megjelent kötete.