A gyógyszerek szervezetbeni sorsa és vizsgáló módszerei - VIZSGÁLÓ MÓDSZEREI

Összefoglaló

A gyógyszerek és egyéb testidegen anyagok (xenobiotikumok) szervezetbeni sorsát vizsgáló módszerek több diszciplínához tartoznak. A felszívódást, szervezeten belüli eloszlást, metabolizmust, kiürülést, és mindezek matematikai jellemzését a farmakokinetika tárgyalja, mely a farmakológiához, azaz az orvostudományhoz tartozik. A xenobiotikumok vizsgálatát főleg kromatográfiás (gázkromatográfia, HPLC, rétegkromatográfia) és rokon elválasztási módszerekkel (nagyfeszültségű kapilláris elektroforézis) végzik. A szeparálódott komponensek mennyiségi meghatározása színképük ultraibolya vagy látható tartományban való elnyelése alapján, illetve tömegspektrometriával lehetséges. Ez utóbbi módszer a mennyiségi kiértékelés mellett hasznos adatokat szolgáltat a kromatográfiás csúcs által reprezentált vegyület szerkezetére is. A kromatográfia, elektroforézis, illetve a kiértékeléshez használt spektroszkópia és tömegspektrometria pedig egyértelműen az analitikai kémiában használt fizikai módszerek. Tekintve, hogy a gyógyszerek kifejlesztése illetve összehasonlítása a fenti módszerek egyidejű használatát igényli, felvetette egy ezeket a szerteágazó módszereket egyidejűleg leíró könyv szükségességét. Kollégáimmal, azaz a könyv szerzőivel együtt igyekeztünk legjobb tudásunk szerint mindezt leirni. Az elválasztási, főképpen kromatográfiás módszerek írott története 100 évre tekint vissza, Tswett (Zvett) 1906-ban publikálta alapvető műveit. A jelenleg használt elválasztástechnikai módszerek azonban az elmúlt 50 év fejlesztésének eredményei. Ebben a fejlődésben alapvető részük volt a magyaroknak, egészen pontosan a külföldön élő magyaroknak. Szakmai körökben egyöntetű elismerésük jeléül írásban „the Hungarians”-nek nevezték azt a szakmai-baráti csoportot, melybe Horváth Csaba (USA), Ettre László (USA), sz. Kováts Ervin (Svájc), Székely Gusztáv (Svájc), Halász István (Németország), Molnár Imre (Németország) tartozott. Igaz az a szóbeszéd, hogy az 1977-ben az amszterdami „12th International Symposium on Advances in Chromatography” kongresszuson készült, és a Journal of Chromatography-ban (500, 52 (1990)) publikált közös fényképük alapján szóban „magyar maffiának” nevezték őket, egyszerűen azért, mert elsöprően alapvető szerepük volt az elválasztástudományban. Kiemelkedő hírük természetesen nem árnyékolta be a többi (itthon vagy külföldön) tevékenykedő magyar szakember eredményeit, ők azonban eredményeik és barátságuk (szakmai kooperációik) révén egyértelműen előtérbe kerültek. A kromatográfiában betöltött szerepük vetekedett az atomfizikában híres magyarokéval, hazai hírük azonban inkább szakemberek között volt jelentős. Amíg az atomfizikusok („A Marslakók – The Maritans”) hírét az atomfegyver kifejlesztése tette igazán széleskörűvé, a kromatográfiával foglalkozó magyarok munkássága a kémia- és a biológia robbanásszerű fejlődését tette lehetővé, azaz életünk szebbé és hosszabbá tételének alapjait nyújtotta.