Esztergom megye történeti földrajza a késő középkorban

Összefoglaló

Történeti tudásunk alapját a kisebb tájegységek, vidékek története alkotja, az itt élő népek, emberek mindennapjaiból, szellemi és tárgyi emlékeiből épül fel a nagyobb egységek, az országok, nemzetek története. A hétköznapok sora azonban a legtöbb esetben rutinszerű cselekvések ismétlődéséből áll, amely csak a legritkább esetben hagy nyomot a történeti forrásokban. Célszerű tehát az írott források mellett a földrajzi környezetet is megvizsgálni, ahol az ott élő ember akaratlanul is nyomot hagyott, hétköznapjai rutinszerű cselekvéseivel alakította, formálta a tájat, amely így sok mindent elárul az elmúlt idők mindennapjairól. A történeti földrajz feladata ezek-nek a nyomoknak az összegyűjtése, az ember és környezete kapcsolatából kialakuló látható eredmények, változások feltérképezése és értelmezése. Az Árpád-kori Esztergom megye történeti földrajzára vonatkozó adatokat Györficy György 1987-ben megjelent munkájában gyűjtötte össze.
A jelen kötetben az 1332 és 1526 közötti Esztergom megye földrajzi környezetének, igazgatásának, településhálózatának, egyházszervezetének, gazdaságának, társadalmának, kulturális életének részletei tárulnak elénk. A kötetet a tudományos kutatás mellett az egyes települések történetét feltáró hely történészek is haszonnal forgathatják, hiszen az adattári részben a betűrendbe sorolt települések mellett a rájuk vonatkozó késő középkori források leírása is megtalálható.