Megjelölve

Összefoglaló

Te vajon mit tennél…
…ha egy élőhalott hirtelen a vámpírok félholdját rajzolná a homlokodra?
…ha az ex-pasid vérének szagától egyszerre összefutna a nyál a szádban?
…ha a napsugarak égetni kezdenék a bőröd, és már csak éjszaka éreznéd jól magad?
…ha olyan erő birtokába kerülnél, amelyről korábban álmodni sem mertél?

Zoey Redbird egy nap vámpírjelöltté válik, amikor középiskolájában váratlanul felbukkan egy élőhalott Nyomkereső, és a vámpírok zafírkék Jelét rajzolja a homlokára. Attól a pillanattól fogva az egész élete megváltozik. Alig néhány órája marad, hogy beköltözzön az Éjszaka Házába, a vámpírjelöltek bentlakásos iskolájába, a teste ugyanis azonnal megkezdi az Átváltozást. Az Éjszaka Házában azonban újabb nehézségekkel kell szembesülnie. Kiderül, hogy a homlokán lévő Jel más, mint a többieké, és ezzel akarata ellenére azonnal ellenségeket szerez magának. És amikor rádöbben, hogy a vámpírok istennője különleges képességekkel ajándékozta meg, nem marad más választása, mint beszállni az Éjszaka Házának könyörtelen hatalmi játszmáiba…

"Esküszöm, hogy a lélegzetem is elakadt a rémülettől. Egy szellem állt velem szemben, mégis olyan szilárdnak, olyan valóságosnak tűnt. Ha nem a saját szememmel látom, ahogy a teste elutasítja az Átváltozást, azt hittem volna, hogy csak beteg, azért olyan halálosan sápadt… és… furcsa. Szinte teljesen fehér volt, de nem csak ez volt vele a baj. A tekintete is megváltozott. A sötétség ellenére is jól láttam, hogy a szeme vörösen izzik, mintha véres lenne. Akkor éreztem meg a szagot. Dohos, száraz, oda nem illő szag volt, mint egy szekrény vagy egy pince, amit évek óta nem nyitottak ki.
Ahogy kivillant a fogsora, észrevettem, hogy megnőttek a szemfogai! Tett egy lépést Nala felé, mintha meg akarná támadni. Ösztönösen cselekedtem.
– Hagyd békén! Takarodj innét! – Engem is meglepett, milyen magabiztosnak tűnt a hangom, mintha csak egy vicsorgó kutyával állnék szemben, pedig az igazság az, hogy majd’ elájultam a félelemtől.
Felém kapta a fejét, és vörösen izzó tekintete az enyémbe fúródott. Ne! Kiáltotta a már ismerőssé vált belső hang. Ez maga a borzalom!
– Téged… – A hangja rettenetes volt. Reszelős, mélyről jövő hörgés, mintha valami baj lenne a torkával. – Elkaplak! – Azzal elindult felém."