Popper Péter - Belső utakon (I-II.) - I.: A belső utak könyve II.: Az önmagába térő ösvény - Saját kép.

Összefoglaló

A szerző indiai útja során tanulmányozta az ősi gyógymódokat, a jógát, a sok évezredes életbölcseletet. Azt tapasztalta, hogy a hinduizmusban nem ködös misztikus sejtésekről, erőlködve megvalósított "gyakorlatokról", hanem élő szellemi áramlatról van szó, aminek nincs merev szabályrendszere. Álláspontja szerint a modern európai kultúrába nem lehet mechanikusan átemelni a távolkelet ősrégi tanításait és gyakorlati útmutatásait, amelyek teljesen más történelmi és társadalmi viszonyok között keletkeztek. Mindenkinek saját magának kell megtalálnia a számára megfelelő szellemi utat, kialakítani az önnevelés és fejlesztés egyénre szabott módszereit. Ehhez kíván segítséget adni ez a könyv.



Érdemes-e végigmenni az önmagába visszatérő ösvényen? Hiszen ugyan oda érkezünk, ahonnét elindultunk. Mégis útközben sok minden történhet velünk. És bár világossá válik, hogy nincs Start és Cél, megkezdésekor mégis sokfélét másképp látunk, mint elinduláskor. Nem a világ alakul át, hanem mi változunk meg. Mit élt át a pszichológus szerző többszörös indiai tartózkodása során? Mit őrzött meg magában egy másfajta kultúra levegőjéből? Mihez kezd ezzel az élményvilággal Európában, ha nem akar hindut játszani, indiai jelmezt ölteni, mert éppen Indiában jött rá, hogy ő mennyire nyugati ember. S éppen, mert alázattal tekint Távolkeletre, egyre szilárdabb a meggyőződése, hogy aki nem találja meg a szellem útját hazájában, az a Himalája hegyei között, vagy a Gangesz partján sem fogja megtalálni.