Halál-etűdök - Négy dráma

Összefoglaló

Szomorú és fájó (ijesztő?, kétségbe ejtő?) az ismert megállapítás: életünkben minden esemény, minden várt és nem várt mozzanat, bármi, ami történik, véletlenszerű és esetleges. Az egyetlen biztosan tudható (számítható) pont a vég, a halál.

Négy drámát tartalmaz a kötet, melyek négy különböző helyen, négy egymástól nagyon eltérő időpontban, különböző ihletéssel és szándékkal írt művek, de amelyekben egy valami mégis közös: a halálról szólnak, hol dacosan, kihívóan és lázadóan, hol megtörten és megadóan, előtte vagy utána játszódnak, vagy nem is játszódnak, történnek, akár akarjuk, akár nem...

A vég kezdete (1992) a nagy kérdésre keres feleletet, mi lesz „utána”? Aki az életében nem oldotta meg konfliktusait, vagy akár elrontott bármit is – kap még egy lehetőséget, mert csak azután mehet "tovább".

A Tánc mindörökre (2004) az élet vagy halál választásának kérdéséről szól, a döntés egyben a kockázat vállalása: vajon túlélem-e? A 2003-ban meghalt iráni sziámi-ikrek döntése kettős tragédiához vezetett.

A Gyilkos etűdök (2008) szintén egy valóság ihlette drámai végjáték. Két színész, hat szerepben, hét ember kudarcát jeleníti meg – s az utat, amely kérlelhetetlenül odavezetett.

A festő, akinek szemébe nevetett a halál - és ő visszanevetett (2009), az élet örömeinek, a művészetnek, a szerelemnek és a halálnak tragikomikus kavalkádja egy pszichiátriai intézet falai között – a néző szemszögéből.