Földnek arca (Móser Zoltán)

Összefoglaló

Fekete-fehér fotókkal illusztrálva.

ELŐSZÓ

A legnehezebben a cím született meg: a képek - két évtized terméséből készült válogatás - régiek, s az ötlet is. Vagyis az a terv, hogy André Frénaud verséhez keressek - csináljak - fotókat.
A francia költő válogatott verseit 1969 telén olvastam először, s a Parasztok című "hosszú ének" fölé már első olvasáskor azt írtam, hogy "óriási". Azóta ezt a verset szinte az egész életmű fölé helyezem - ez persze nem irodalomtörténészi megítélés -, s ahányszor csak leveszem a polcról, mindig itt nyílik ki a könyvem.
Mi az, ami akkor megkapott, amiért egyből befogadtam? Talán mások is egyetértenek majd velem, hogy ha nem írnók ki a vers szerzőjét, bizony úgy éreznénk, hogy itt született, erről a tájról, a Kárpát-medence sokszor szomorú emlékű földjének lakóiról, szegényeiről, parasztjairól szól. (Ehhez persze Illyés Gyula fordítása is kellett.) De szűkítve az élmények - befogadások - körét, úgy éreztem már akkor is, hogy azokról szól, akik között felnőttem egy kis tolnai faluban.

TARTALOM:

Bevezető sorok 5
Évek - verejtékek 9
Élni kell e tájon 17
Hajnalok 35
Arcok balladája 47
Nagyanyó meséje 65
Házak - udvarok 79
Földszínű (arc)képek 95
Vasárnapi kantáta 109
Elmegyek meghalni 123
Függelék 138