Peremek és középpontok

Összefoglaló

A magyar irodalomtörténet modernségfogalma többes okból igen sokáig, mereven és meglehetősen tévesen, egyetlen kiemelt alkotóközösséghez, illetve centralizáltan egyetlen helyszínhez, köz(ép)ponthoz ragaszkodva olyan elbeszélésként képződött meg, amely az irodalmi élet eseményeit lineárisan és fejlődéselvűen, s nem annak hálózatszerűségében, lokális, időbeli variánsokkal, alternatívákkal kívánta leírni. Jelen kötet írásai komparatív esettanulmányokat sorjáznak az irodalmi modernség 20. századi történetéhez. Egyfelől többes szellemi és irodalmi központokat, plurális történéseket feltételeznek, másfelől irodalomszociológiai, kánonkritikai vizsgálódások mentén hálózatosan vizsgálnak jelenségeket, csoportosulásokat, rövidebb-hosszabb periódusokat, és ebben helyeznek el egyedi műveket és eseményeket. Négy nagyobb tematikus egység mentén olyan alkotókra és témákra fókuszálnak, amelyekben eddig ismeretlen aspektusok megvilágítására, s a sok esetben elnagyoltan kialakított irodalomtörténeti képnek az árnyalására történik kísérlet. A vizsgált munkák, életutak és pályaszakaszok vagy kiemelten reflektorfényben állnak, vagy túlzottan is háttérbe toltnak, elfeledettnek mondhatók. A kötet tényfeltáró, az eddigi ismereteket kiegészítő új, vagy egy-egy összegzésben más megvilágítást nyújtó írásai ezért a képletes középpontban álló vagy peremen tétovázó alkotók indíttatásai, egyéni vagy közös küzdelmeik, s ezek szinkrón és diakrón értelmezései és történeti félreértelmezései bemutatása révén olvasójukkal továbbgondoló beszélgetéseket remélnek.