Utazás a magyar nyelv körül - Írások Kontra Miklós tiszteletére

Összefoglaló

A tanuláshoz nem kell mindig tanár, elég a könyv, az írás, bensőséges társ, ha olyas valakitől származik, akinek dolgai érdekelnek. Kontra Miklós a szegedi egyetem folyosóján egy futó beszélgetésben is annyi mindent el tudott mondani az amerikai magyarok különböző nemzedékeinek a nyelvéről, hogy azon csak csodálkoztam. Ez volt az egyik tanítása. Foglalkoztam és sokat a szomszédos országok magyarságának irodalmával, kultúrájával (ezt tanítottam is), de nyelvéről csak a közhelyeket ismertem. Kontra írásaiból tudtam meg, hogy ez a nyelv nem romlott, nem az idegen szavaktól „fertőzött”, de nem is ősi, mint lelkes divatozók szokták mondogatni, hanem egy nemzetiség sajátos nyelve, amelyen beszél, megérteti magát és éppúgy magyar, mint a szögedieké. Ez volt a második, amit tőle tanultam. Én nagyon hagyományos magyar nyelvészetet tanultam jó tanároktól, híres tudósoktól (Mészöly Klemm, Nyíri), de csak akkor vettem észre, hogy a nyelv a nyelvészeti szabályoktól elmozdul, nincsenek örök érvényű szabályok, amikor olvastam Kontra vitacikkeit a nyelvhelyességi vitákban. Nem a meghökkentés lepett meg, hogy a régen tanultakat megkérdőjelezte, hanem az a szabadságigény, amivel a nyelvi jelenségek megítélését szorgalmazta. Nem anarchia, de az élő nyelv állandó változását igénylő szándék, ezt tanultam tőle harmadikként. Beszélgetéseinkben szó került néha Kontra Györgyre, az édesapjára is. Egy nagyon mély kulturális örökség visszhangját éreztem ilyenkor, az „alexandriánusok” műveltségének hatását Kontra Miklóson is.
Ilia Mihály