Senki fia - Saját kép.

Összefoglaló

„Legelső emlékem az, hogy édesanyámmal meg akarunk szökni. Nem a nyomor elől, hanem a rettegés, a gyűlölet és az erőszak elől. Az ember elől, aki vert és kínzott mindkettőnket, aki az apám volt. Még csak négyéves voltam, így aztán nem tudtam se megvédeni magamat, se visszaütni. Apám szerint semmirekellő, rossz fiú és haszontalan kölyök voltam, aki csak feleslegesen foglalja a helyet. Gyakran mondogatta, hogy a senki fia vagyok. Én elhittem. Úgy nőttem fel, hogy tudtam, rossz és ostoba vagyok, a családunk pedig teljesen hétköznapi.” Michael Seed gyermekkora mindennapos megpróbáltatások sorából állt. Éheznie kellett, megkínozták, ötévesen az apja szexrabszolgája lett, és az édesanyja rettenetes öngyilkossága után folyamatosan durva bánásmódnak van kitéve az iskolában is. A nagyszülei, akik védelmet és szeretetet nyújthattak volna számára, csak tetézték a gondjait szívtelen és számító kegyetlenségükkel, ő pedig éveken át csak tetézték a gondjait szívtelen és számító kegyetlenségükkel, ő pedig éveken át öngyilkos akart lenni. Annak ellenére, hogy az élete ilyen borzalmasan kezdődött, Michael nem adta meg magát, és hihetetlen rugalmasságról és eltökéltségről téve tanúbizonyságot sikeres és befolyásos emberré vált. Egy életen át tartó hallgatás után most már el tudja mesélni a történetét, amely legyen bármilyen megrendítő, ékes bizonyítéka az emberi bátorságnak és annak a figyelemre méltó képességnek, hogy végül győzedelmeskedni tudott az ellopott gyermekkor borzalma felett. Michael Seed, a ferences rend szerzetes papja három egyetemi diplomát és két doktori címet szerzett. A sztárok papjának is nevezik, hiszen a Parlament ismert alakja. Rendszeresen megfordul a Downing Streeten is, mivel az utóbbi hat miniszterelnökkel baráti kapcsolatot ápol. Egyaránt otthonosan mozog a Vatikánban, London belvárosában, a Buckingham-palotában és a showbusiness világában.