Kicsik és nagyok - novellák (Zsoldos Vera illusztrációival)

Összefoglaló

Az ​ember megannyi képessége között is a legtiszteletreméltóbb, hogy soha nem adja fel a reményt a jó és az igaz eljövendő győzelmében. Birtokában vagyunk a jó és a rossz tudásának, képesek vagyunk megkülönböztetni őket egymástól, és sok évezrede már törvénybe foglaltuk a tisztességes emberi együttélés szabályait.
Miként a kenyeret, oly természetes mozdulattal nyújtjuk át gyermekeinknek útravalóul, hogy látva lássák, mi méltó és mi méltatlan, minek szolgálatába szegődjenek szívük és értelmük minden erejével, és mitől tartózkodjanak. A gyermek maga a megújuló reménység. Aki kezet emel tisztaságukra, az emberi nemet mocskolja be; nincs vétkesebb, mint aki gyermek ellen vét. Akiből kiszáradt az emberi jóság, akiben kihunyt a lelkiismeret világa, aki emberfarkassá változott, aki a gőg, az önzés, a gonosz janicsárjává szegődtette magát, minden gyermekben szégyenének bizonyítóját látja.
Aki e kötet novelláit olvassa, s tanúja lesz a kísérletnek, hogy szépet és gonoszt megmutassunk, oly valóságukban, amiképpen itt szóltunk róla, kérem, emelje lámpásnak e néhány sort a könyv lapjai fölé. S. F.