Minden kényszer nélkül (EH)

Összefoglaló

„...A nyomozó, mint az óraingát, két térde között lengette gumibotját, és akárha nem hallaná feleletemet, nyomatékosan megismételte: – Mit üzent az a Wagner? – Aztán a testes fiatal hangja csattant fel: – Mikor szervezték be az amerikaiak? – Majd kórusban kiáltották: – Ki szervezete be? Tiltakozó válaszomra mindannyian megrohantak, aztán újra kérdeztek, újra megrohantak, végül letepertek, hogy a talpamat vegyék kezelésbe. Valamiképp leráztam őket, mire egy ötödik férfi segítségével, aki addig nézőként csak a fal mellett lapult, becsavartak a szőnyegbe...”

Szász Béla (Szombathely, 1910), aki egyetemistaként részt vett az illegális kommunista mozgalomban, s 1937-ben Franciaországba, majd Argentínába emigrált, 1946-ban hazatért Magyarországra. Építeni az itthoni új rendet. 1949 tavaszán, kémkedés hazug vádjával, letartóztatják, s a Rajk-per egyik mellékperében tízévi fegyházra ítélik. 1954-ben szabadon bocsátják, rehabilitálják. A felajánlott vezető állást visszautasítva kiadói lektorként dolgozik. Rajk László temetésén, 1956. október 6-án a volt fogolytársak nevében ő mond gyászbeszédet. 1957-ben ismét emigrál, családostul. Azóta Angliában él. Híres műve, mely 1963 óta magyarul és idegen nyelveken bejárta a (külföldi) világot, a Rajk-pernek és a körötte történet törvénytelenségeknek döbbenetes krónikája. De több is annál: önvizsgálat és számvetés. A szabadon választott, majd kényszerűen végigjárt személyes útnak – egyben egy egész ország útjának – újra bejárása. Lebilincselő ereje abban a szinte hűvös tárgyilagosságban rejlik, amellyel Szász Béla az átélt iszonyatot ábrázolni képes, a letartóztatás pillanataitól kezdve a magyar, majd a szovjet vallatók vezette vizsgálatok kegyetlenségén át a törvénysértő ítéletig, a börtönbeli szenvedésektől a szabadulásig. Hiteles a tényekhez való szigorú ragaszkodásban, de hiteles az összefüggéseknek, a mélyebben rejlő indítékoknak feltárásában is. Korszerű írás. Gyűlölködés nélkül, de megingathatatlan etikai meggyőződéssel ítéli meg mindazt, ami azokban a nehéz években a szerzővel és szenvedő társaival – de bizonyos értelemben mindannyiunkkal – történt.