Az ember könyve

Összefoglaló

Ismertető: Az emberi élet nagy talányát az egyiptomiak a szfinxbe faragták ki. Belevésték egy sziklatömbe a fokozatos fejlődés törvényéi. A homokból kiemelkedő bikatest szinte észrevétlenül megy át oroszlán-karmokba és sas-szárnyakba. Azután nöi kebelbe, amely egy egekbe néző gyermekarcba végződik. A szfinkszben tehát az állati életerő négy főtipusa van szimbolizálva. A bika, az oroszlán, a sas és az ember. Ezt a négy alakot már az ó-szövetségi iratokban is feltalálhatjuk. A mózesi frigyszekrény oszlopos lábainak a kerubjaiban, mert hiszen zsidó nyelven a szó „kerabim" a bika nevéből származik.
Még világosabban Ezechiel viziójában (I. fej. 10. és X. fej. 14. vers). Ez az egekbe néző nagy zsidó próféta leírja, hogy egy forgószél jött észak felől, amely egy tüzes felhőt hozott magával. A felhőt nagy fényesség vette körül. A közepéből pedig négy élő arc ragyogott elő. Olyanok voltak, mint a tüzes kerekek és mindegyik tűzkerék négy részre volt osztva. Minden egyik részben mind a négynek emberi arca volt. A másodikban oroszlán arca, a harmadikban bika arca, a negyedikben saskeselyű arca, A kerekeknek pedig szárnyai voltak és a keréktalpak tele voltak rakva szemekkel. Tekintetük mint a tüzes égő fáklyáké és szárnyaikon felemelkedve a kerekek nem gurultak, hanem cikáztak, mint a villámok. - További ismertető: "Belelapozás".