4 db könyv a Habsburgokról: Sorsfordítók a magyar történelemben - Mária Terézia + Rudolf - A trónörökös és a lázadó + Isten adjon tartós boldogságot - Szerelmi történetek és házassági históriák a Habsburg-házból + Habsburg-krónika

Összefoglaló

Sorsfordítók a magyar történelemben - Mária Terézia


Kossuth Kiadó új történelmi sorozata a magyar államiság ezeréves történetéből tizennyolc olyan személyt mutat be, akik uralkodóként, politikusként vagy "szürke eminenciásként" Magyarország és a magyarság sorsát meghatározó módon irányították - olykor kedvezőbb, máskor szerencsétlenebb irányba. A Romsics Ignác főszerkesztő nevével fémjelzett sorozat szerzői az adott korszak, illetve személyiség elismert történész szakértői. A kötetek gazdag képanyaggal, korabeli dokumentumokkal illusztrálva állítják az olvasó elé ezeket a sorsfordító egyéniségeket.

A sorozat történelmünk kezdeteitől a rendszerváltásig bemutatja a kiemelkedő, sorsfordító történelmi személyiségeket. Kitűnő segítség diákoknak, tartalmas és színes olvasmány a magyar történelem iránt érdeklődőknek.

A szöveget rendkívül színes illusztrációs anyag teszi még szemléletesebbé és érdekesebbé.
A neves szerzők a sorozat anyagát a legújabb kutatási eredmények felhasználásával állították össze.
A kötetek különlegesen gazdag forrásanyagból merítve, eredeti dokumentumok felhasználásával készültek.

A sorozat kötetei:

1. Deák Ferenc - november 8.
2. Bethlen Gábor - november 22.
3. Nagy Imre - december 13.
4. Horthy Miklós - 2018. január 17.
5. II. Rákóczi Ferenc - február 14.
6. Könyves Kálmán - március 14.
7. Kádár János - április 18.
8. IV. Béla - május 16.
9. Nagy Lajos - június 13.
10. Szent István - július 18.
11. Hunyadi Mátyás - augusztus 15.
12. Zrínyi Miklós - szeptember 19.
13. Luxemburgi Zsigmond - október 17.
14. Andrássy Gyula - november 14.
15. Mária Terézia - december 12.
16. Tisza István - 2019. január 16.
17. Kossuth Lajos - február 13.
18. Báthory István - március 13.


Rudolf - A trónörökös és a lázadó



„Bizonyos, ​hogy mindaz, amit Hermann Broch jellemzőnek tart az Osztrák-Magyar Monarchiára a XIX. század végén, hozzátartozik ehhez az életrajzhoz, és különösen ehhez: a frivolság, az élvezetek hajszolása, miközben a világot a hanyatlás hangulata tölti el, a kísérteties "operett bölcsesség” és a heurigerek melankóliája. Bécs „vidám apokalipszise” szinte Rudolf trónörökös körül kristályosodott ki, pedig a gazdag botránykrónikák az ifjú Habsburg életének csupán jelentéktelen részét teszik ki. A történészeknek nemigen vethetjük a szemére, hogy Rudolf trónörökösről a történelem azt tartotta érdemesnek feljegyezni: szoknyavadász volt (ami igaz), antiklerikális szabadgondolkodó (ez is igaz), és politikai szempontból bolond (ami egyáltalán nem igaz)" – írja Brigitte Hamann könyve előszavában. A szerző jól ismert hazánkban, ő írta a néhány éve megjelent nagy sikerű életrajzot Erzsébet királynéról is.
Rudolf trónörökösről szóló könyve – mely előbb készült el, mint az Erzsébet-életrajz – már büszkélkedhet mindazokkal az erényekkel, amelyek Hamann későbbi munkásságára is jellemzők: rendkívül könnyed, élvezetes stílus, a hatalmas anyag fölényes, magabiztos kezelése és nem utolsósorban témájának az előzőekhez képest egészen egyéni, eredeti megközelítése. Így nem törekszik arra, hogy mindenáron megfejtse a mayerlingi titkot és megválaszolja a megválaszolhatatlant: öngyilkos lett-e Rudolf vagy gyilkosság áldozata.
Elfogadja azt a sajnálatos tényt, hogy a „dicstelen mayerlingi vég majdnem végérvényesen tönkretette még a reményét is annak, hogy Rudolfot a történelem igazságosan ítélje meg.”
A véget illetően marad tehát a nagy kérdőjel, de Rudolf nem mindennapi életét, jellemét, a császári és királyi család konfliktusait és ritka örömeit e monográfia alapján mégis megismerhetjük közelebbről.



Isten adjon tartós boldogságot - Szerelmi történetek és házassági históriák a Habsburg-házból



Ha a Habsburgok életkörülményeiről tájékozódnánk, sokat hallhatnánk nagyúri méltóságról, csillogásról, gazdagságról, no meg házaspárokról, akik- ahogy illik- boldogságuk megteremtésének és gyermekeik nevelésének szentelték életüket. Sokuk valóban így élt. Akadtak azonban olyanok is, akik inkább polgári élvezeteknek hódoltak, az államérdeket és a méltóságot pedig a megfelelő skatulyába helyezték. Közéjük tartozott maga a hagyománytiszteletéről híres I. Ferenc császár is. Buzgón „megcselekedte, amit megkövetelt a haza”: négyszer házasodott, mindannyiszor rangjához méltóan. A földi boldogságot mégis egy másik nőnél lelte meg. Lánya, Mária Lujza, Napóleon felesége Adam Niepperg grófnak szült törvénytelen utódokat. János főherceg is alaposan felborzolta a császári család kedélyeit, amikor elvette a polgári származású Anna Plochlt. Vilmos főherceg, a német lovagrend tagja szüzességi fogadalmat tett, és suba alatt élte ki szenvedélyeit. Lujza trónörökösnő Toselliné, Rudolf trónörökös lánya pedig Pletznekné lett. Szalvátor Lajos, a művész és forradalmár a saját neméhez tartozókat részesítette előnyben. Fivére, Szalvátor János tengerészként lelte halálát a Horn-fok közelében. Ferenc József a férjezett Katharina Schrattot szerette, és mára már az sem titok, hogy fia, Rudolf a könnyűvérű hölgyek társaságában érezte jól magát. A császári család szerelmi élete mindmáig bővelkedik kalandos történetekben.



Habsburg-krónika


E könyv különös históriái századokon át szívósan élő, regényekből, drámákból, operákból is jól ismert legendákat világítanak át. Egy család fél évezredes történelmének epizódjai sorakoznak itt, egy olyan családé, amelynek sorsa felemelkedésétől bukásáig összefonódott a magyar történelemmel. A nagyra törő közép-európai grófok soraiból a fél világ uraivá előlépett koronás fők emberi mivoltukban állnak elénk, s a kortársak tanúvallomásai, levél- és naplórészletek, tudományos összefoglalások nyomán az európai történelem számos jelentős eseménye, hőse és színhelye elevenedik meg előttünk. Nem korszakok rajza ez, hanem embereké, még akkor is, ha egyúttal felvázolja egy uralkodóház történetét is: a korai időktől a hanyatlásig vezető utat.
A polgári demokratikus meggyőződésű Supka géza, amikor a húszas évek végén megírja Habsburg-krónikáját, nem az utókorra, saját korára figyel. Munkájának alig leplezett felvilágosító célja a gazdagon áradó, magávalragadó kultúrtörténeti anyagból bontakozik ki. A szerző minden epizóddal és minden fejezettel azt akarta bizonyítani kortársainak - a valamikori Habsburg-alattvalóknak -, hogy véglegesen befejeződött, a múlté már e dinasztia és a hanyatlás összes riasztó jeleit évszázadokon át érlelő birodalmaiknak története.
A mai olvasó számára pedig éppen ez a közvetlen előadói hang, az árnyalt kor- és lélekrajz, a közönség felé forduló előzékeny írói figyelem avatja kitűnő olvasmánnyá a Habsburgok krónikáját.

Megkímélt állapotú könyvek.