Észak nomádjai

Összefoglaló

Hölgyeim ​és uraim, vegyék fel legmelegebb ruháikat, ha van prémes bundájuk, ne sajnálják előszedni a naftalinból, s ha van jó meleg teveszőr vagy akár jegesmedvebőr-takarójuk, terítsék magukra, mert oly vidékekre utazunk, – túl a 60. északi szélességi fokon, túl a sarkkörön, sőt túl a 70. északi szélességi fokon is – ahol sokszor a legvastagabb, legmelegebb ruha is kevés az Északi Jeges-tenger fagyos szele ellen. Jöhet hóförgeteg, amely nulláslisztté őrli a havat s a ruházat legparányibb résén keresztül orozva belopja a nyakunkba vagy a hónunk alá. Jöhet olyan hideg, hogy orrunk percek alatt hófehérré fagy és nincs ellene más védekezés, mint felkapnia kutyaszánkó vágtatása közben egy marék havat és dörzsölni, dörzsölni addig, amíg meg nem pirosodik. Rénszarvas szánkó vágtat velünk szélsebesen a félhomályban a csikorgó vagy már keményre fagyott havon s közben a Jeges-tenger felől félelmetesen visító orkán támad. Lehetetlen tovább folytatni az utat a hósivatagon, – meg kell állni, a szánkókból védőfalat kell építeni a szél komiszsága ellen, mögé kell bújni és várni kell, várni, – természetesen nem meleg szobában, hanem ott kint, a szabad ég alatt, ötvenfokos hidegben, amíg a szél ereje gyöngül és tovább lehet folytatnia kéjutazást Szibéria végtelen hómezőin. A rénszarvasok pihenés közben nekiállnak, hogy lábukkal a hó alól zuzmót kaparjanak ki maguknak ; őket nem feszélyezi a hóvihar s a bennszülött nomád kísérő gondtalanul csihol magának tüzet tűzszerszámából. Pipára gyujt, nagyot húz pálinkásbutykosából és egykedvűen várja, hogy vége legyen a viharnak. Neki mindegy, hány napig üvölt az orkán, nincs sietős dolga, akár egy hétig is elüldögél egyhelyben, ha van elegendő szárított hala vagy rénszarvashúsa, de ha nincs, akkor sem esik kétségbe. Egyszerűen levágja valamelyik kövérebb rénszarvasát, megissza meleg vérét és ha nem tudja megfőzni húsát, jóízűen elfogyasztja nyersen is.