Sztoikus etikai antológia + Reneszánsz etikai antológia ( 2 kötet)

Összefoglaló

Sztoikus etikai antológia - Gondolat, Budapest, 1983
572 oldal · ISBN: 9632812549 A sztoikus etika eddig sem volt ismeretlen a magyar olvasók előtt: Seneca, Epiktétosz és Marcus Aurelius többször is kiadott műveiből ismerős az antik etikai gondolkodásnak ez a fontos irányzata. Ám kevésbé köztudott, hogy a római császárkor mindhárom említett filozófusa a sztoikus gondolkodásnak csupán egyik – időrendben a harmadik és legutolsó – fejlődési szakaszát képviseli. Kötetünk bemutatja a sztoikus etika első és második korszakát: az ó és középső sztoát is, alkotóinak töredékesen fönnmaradt művei alapján. E kényszerű töredékességet kiegészítendő, fölvettük kötetünkbe a sztoikus etika két legrészletesebb antik összefoglalását: Diogenész Laertiosz és Sztobaiosz művét. Ez utóbbi itt jelenik meg először élő nyelven. Végül bepillantást adunk abba a szenvedélyes vitairodalomba, amelyet a sztoa ellenfelei alkottak meg: az eklektikus Cicero, a platónikus Plutarkhosz és Pszeudo-Plutarkhosz, s a peripatétikus aphrodisziászi Alexandrosz.

A művek szerzői: Seneca, Marcus Aurelius, Epiktétosz, Diogenész Laertiosz, Plutarkhosz
Vajda Mihály (szerk.) - Reneszánsz ​etikai antológia Gondolat, Budapest, 1984
558 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632813820 · Fordította: Bajcsa András, Julow Viktor, Kardos Tiborné, Kenéz Győző, Lontay László, Tamás Gáspár Miklós Földrészünk nagy gazdasági és szellemi átalakuláson ment át a reneszánsz idején. Mélyen megváltoztak az erkölcsnek az antikvitástól örökölt kategóriái is. Erről a folyamatról tudósít kötetünk, amelynek íve a kora reneszánsz itáliai bölcselőitől az érett, Erzsébet-kori Anglia reprezentatív gondolkodójáig terjed. Nem csupán „legfontosabb gondolatokat” ad ez a kötet, hanem ízelítőt kínál a szerzők stílusából, eszejárásából is. A legtöbb szemelvény első ízben jelenik meg nyelvünkön: Petrarca prózaíróként mutatkozik be, színes írásokat olvashatunk Alberti, Valla, Ficino és Pico della Mirandola tollából. Machiavelli Liviust kommentáló könyvének részletei után első ízben olvasható magyarul Erasmus Luther-ellenes vitairatának egy részlete, akárcsak Montaigne esszéinek néhány lebilincselő darabja, valamint Pierre Charron értekezése a bölcsességről. Bacon néhány remekmívű esszéje zárja a kötetet, mely Vajda Mihály válogatásában, Makkai László utószavával lát napvilágot.