Ázsia tiltott magyar régészete

Összefoglaló

„Mindaz, amit számunkra az emberi történelemről tanítottak és tanítanak – alapvetően hamis. Lényegében minden, amit az ember kialakulásáról oktatnak számunkra – többnyire valótlan.

A munkámban bemutatott régészeti leletek és helyszínek kétségbevonhatatlan bizonyítékul szolgálnak e tekintetben. Ám lehetetlenség lenne egy kötetben összefoglalni az összes látványos, rejtélyes és elgondolkodtató emléket a múltból, a múltról.

Az ázsiai hun-magyar vonatkozásokra igyekeztem összpontosítani, annak a birodalomnak az ősiségét, technikai tudását, kapcsolatrendszerét megvilágítani, amely a jégkorszak évtízezrein, és még utána is jó pár ezer éven át, tulajdonképpen az egész Föld bolygót uralta. A történelemkönyveinkben a Hun Birodalomról szinte szó sem esik, vagy ha igen, akkor messze lekezelően, és még csak nem is egységes képet adva, széttördelve azt helyileg és időben.

A hun-magyarok lényegében az egész bolygón otthagyták a kezük és a kultúrájuk nyomait, az írásukat, a népdalaikat, az ételeiket, a világlátásukat, mindent. Letagadhatatlanul.

A jégkorszak végetérésével aztán valami megváltozott, másfajta népek jelentek meg, fegyvereket kezdtek gyártani, és mellette hihetetlen mértékű szaporodásnak indultak. Agresszivitásuk, pusztítási és rombolási hajlamuk oda vezetett, hogy ez a több tízezer éven át fennállt hatalmas birodalom megremegett és összeomlott, csupán pár ezer év alatt. Az akkortájt a rombolást és pusztítást elkezdő emberfajok ma is pontosan ugyanazt csinálják. Földdel teszik egyenlővé, hacsak tehetik – ami még megmaradt – a hun-magyar emlékekből. A nekik nem tetsző lelőhelyeket porig bombázzák, a fennmaradt tárgyakat szétlopkodják, a nyelvünket pedig szellemi ragályukkal mételyezik...

Rokon népeink, véreink, szerte a világon mégis fennmaradtak. Elszigetelt csoportokban. Arra várnak, mikor jön már el egy újabb Nimród, Atilla, vagy Árpád, aki képes és akarja is őket egyesíteni, hogy tudásuk, kultúrájuk, hagyományaik ismét a régi fényben csilloghasson.