Verslavina

Összefoglaló

Lackfi ​János és Szabó T. Anna virtuozitása a versfogyasztók egyre szűkülő csoportjánál sokkal szélesebb körben volt ismert már eddig is. Azonban most, a legnépszerűbb közösségi portálon, olyan dologba fogtak (ösztönösen és játékosan), ami lavinaként söpört végig a neten, és rántott magával ismert és még kevésbé ismert alkotókat. Ez a #verslavina. Egy ajándékversből kiinduló, majd azt kinövő improvizációs asszociációfolyam, ami nagyon szépen mutatja meg, hogyan is működik az alkotás, kiben milyen válasz születik egy-egy szövegre. Tizenhat szerző − Lackfi János, Szabó T. Anna, Acsai Roland, Botos Máté, Demény Péter, Györe Gabriella, Hartay Csaba, Jónás Tamás, László Noémi, Lázár Júlia, Kiss Judit Ágnes, Kun Árpád, Mesterházi Mónika, Mészöly Ágnes, Molnár Krisztina Rita, Tóth Krisztina – nők és férfiak, férfiakról és nőkről. A nő meg a férfi negyven verse nem csak azoknak igazi csemege (hol önfeledt nevetés, hol könyörtelenül őszinte tükör), akik a negyvenes éveikben járnak, de nekik mindenképp.

A nő, ha negyven, Minden egyben. Létét issza Nem vágy' vissza. (Palya Bea)

A férfi ha negyven, pont benne van a közepében, és még nem elég idős, hogy a világ dolgait és önmaga gyarlóságait némi rálátással, derűs távolságból szemlélje, viszont már aggódni kezdhet azon, hogy mindjárt itt az idő, mikor önmaga dolgait és a világ gyarlóságát már az újabb körökből kimaradók szomorúságával nézi, mint egy szép reggelt a szanatórium teraszáról. Szóval, gyorsan túl kell lenni rajta… (Lovasi András)

A nő, ha negyven… Lehetetlen. (D. Tóth Kriszta)