A lengyel Wallenberg: Henryk Slawik és idősebb Antall József története

Összefoglaló

"Kedves Olvasó! Sok könyvhöz írtam már bevezető sorokat, de egyiknek a témája sem állt olyan közel hozzám, érintette az életemet olyan közvetlenül, mint ez a mű.

Témájának kontextusa jól ismert: Teleki Pál kormánya Lengyelország és Magyarország hagyományos barátságára tekintettel nem tette lehetővé, hogy a németek lezárják Lengyelország déli határát, következésképpen a lengyel vereség nyomán száz-száznegyvenezer katona és polgári személy menekült Magyarországra a német megszállás elől. Az ide menekült lengyel katonák nagy része a magyar kormány segítségével rövid időn belül megtalálta az utat a szövetségesek hadseregeibe, és folytathatta - immár új keretek között - a hitleri Németország elleni élet-halál harcát.

A polgári menekültek jelentékeny része itt maradt Magyarországon, és a német megszállás idejéig szakadatlanul gyarapodott, nagy részben zsidó származású menekültekkel, akiket megint csak új meg új iratokkal látott el a magyar kormány, hogy létüket biztosítsa. Mindeközben a magyar állam is egyre inkább jobbra tolódott, mígnem Magyarország is német megszállás alá került. Ekkor a lengyel menekülteket védő személyek, szervezetek, s természetesen maguk a menekültek is végveszélybe sodródtak, és jó részük életét vesztette.

Az egész kérdéskör történeti feldolgozása gyakorlatilag megtörtént: legfontosabb szereplői közül idősebb Antall József magasodik ki óriásként. (...) Ugyanezen időszak magyarországi lengyel menekültjeinek vezetője - e könyv főszereplője - Henryk Sławik kevéssé ismert. (...) (...) újdonság számunkra a lengyel menekültek és kiváló vezetőjük, Henryk Sławik hihetetlenül nehéz sorsa, bátorsága, s annak a munkának a politikai jelentősége, amit a nyugatiak oldalán Londonban működő lengyel kormányzat, és a lengyel anyaország közötti szakadatlan kapcsolat fenntartása érdekében végzett. E könyv ezt a világot tárja fel, és mindenekelőtt az életétől végül Mauthausenben megfosztott Henryk Sławik hősi életét mutatja be." (Részlet Göncz Árpád előszavából)