Általános és szerkezeti földtan

Összefoglaló

ELŐSZÓ
Az elmúlt évtizedekben a földtan területén forradalmian új ismereteket hozott a Föld nagyobbik részét borító világóceán alatti területek földtanának és ezzel az óceánok képződésének geofizikai mérések és az óceáni mélyfúrások adatai által történt újszerű megállapítása, s vele párhuzamosan a lemeztektonika elméletének alapvetése, majd térhódítása.
Az űrkutatás pedig a Föld mint égitest kutatásának és megismerésének teljesen új útjait nyitotta meg.
Mindezek azt eredményezték, hogy a földtani információk mennyisége soha sem tapasztalt módon megnövekedett.
A különböző új vagy újszerű megfigyelések és megállapítások miatt a földtan szinte minden területén új, esetleg átdolgozott, de legalábbis kiegészített tankönyvekre, szakkönyvekre vagy ismeretterjesztő művekre van szükség.
Vonatkozik ez a megállapítás a hazai szak- és tankönyvek kiadására is. Visszatekintve a magyar földtani könyvkiadás elmúlt száz évére, megállapítható, hogy az általános és szerkezeti földtani ismeretek külön könyvben történő kiadására ritkán került sor.
Szabó József Geológia c. tankönyve (Budapest, 1883) érthető módon a földtant mint egységes témakört tárgyalta. Böckh Hugó kétkötetes Geológiájanak I. kötete már az általános geológia (Selmecbánya, 1903) alcímet viseli. A tankönyv fő fejezetcímei a következők: