Kastélyok a végvárak mögött - Késő reneszánsz és kora barokk kastélyépítészet a 16-17. századi Dunántúlon

Összefoglaló

A török kori Magyarország, több évszázad távlatából visszatekintve, nem tűnik az építészet számára kedvező időszaknak. Mégis, a királyi Magyarországon éppúgy, mint Erdélyben, a történelmi helyzethez alkalmazkodva és a hódoltságot mindvégig átmeneti állapotnak tekintve, szinte mindenütt építkeztek. Már a hódoltság első, 16. századi időszakában számos munkát megkezdtek melyek egy részét a háború megszakította, hogy a 17. század második évtizedétől annál nagyobb lendülettel bontakozzék ki a fejlődés Pozsonytól és Csáktornyától Munkácsig és Brassóig.

A kötet a 16-17. század királyi Magyarország nyugat-dunántúli területének magánföldesúri kastélyait mutatja be, ugyanakkor vázlatosan áttekinti a történeti, társadalmi, művelődési és gazdasági hátteret is. A kastélyok késő reneszánsz és kora barokk változata nagyjából 1550 és 1700 közé helyezhető, bár csekély számban léteztek korábbiak is. A több mint másfélszáz kastély építészeti képe, megépülésének módja és menete, a betűrendes felsorolásban pedig egészének és részeinek vázlatos története és leírása is szerepel az eddig feltárt adatok alapján, gazdag képanyaggal illusztrálva.