A magyar halászat könyve I-II.kötet

Összefoglaló

Mestere és széles körben elismert művelője volt a tudományos eredmények népszerű ismertetésének. Polihisztor volt – akár ornitológusként a madarakról, akár etnográfusként a halászokról és halászatról, akár ichthyológusként a halakról írt, korának szétszórt ismeretanyaga az ő megfogalmazásában és összegzésében csodálatos egységben jelent meg. A magyarság ősfoglalkozásáról és a Kárpát-medence halfaunájáról írt összefoglaló művének (1887) „célja az, hogy bevétessék a magyar művelődés nagy folyamatába, s ha nem is sokkal, de valódival gyarapítsa a folyam erejét.” Négy esztendő kutatásainak eredményeit világos, népszerű, a magyar nyelv választékos stílusában írta meg és tette mindenki számára hozzáférhetővé és örökké maradandóvá. Ez egyik legsikerültebb, legértékállóbb műve, a nemzetközi szakirodalomnak is elismert teljesítménye; az első kötet a magyar halászat múltját és jelenét, a tárgyi emlékeket és a halászat jogi-társadalmi vonatkozásait tárgyalja. Az általa tapasztaltak nagy része már csak az írásaiban maradt meg, az emlékezetben élt tovább.

A mű második kötete „...természethistória, a halak élettanáról szól, a hozzájuk fűződő biológiai tudományok foglalata. A hal nemcsak tárgya a természethistóriának, hanem tárgya a nemzet egyik ősfoglalkozásának is, nemcsak az ember, hanem a természet háztartása szempontjából is fontos, itt tehát az élet és a tudomány közvetlenül találkoznak egymással. E területen az élet századokkal előzte meg a tudományt, hatalmas nyelvanyagot teremtett, amellyel a tudománynak számolnia kell...” Herman Ottót megelőzően soha senki nem végezte el azt az alapos munkát, amely lényegében a második kötet végén található: a magyar népies halászat mesterszótára, majd a magyarországi halak csoportos szótára – kutatásai során négyszázhatvan különféle elnevezését gyűjtötte össze általa részletesen leírt halfaunánk fajainak! A kétkötetes mű háromszáz ábrával, tizenkét műlappal és kilenc kőnyomatú táblával illusztrált – a halászéletből merített képeket Jankó János dolgozta ki; a magyar szerszám- és halrajzok kivétel nélkül Herman Ottó keze munkái.