A beregdaróci emberek élete a századfordulón

Összefoglaló

Igazán megelégedett és boldog csak az az ember lehet, aki tehetségének és körülményeinek együttes lehetőségéből a legjobb eredményt éri el munkájában. Ilyennek tartom a könyv szerzőjét, Papp Zoltán Sándort, annak ellenére, hogy fiatalságának legszebb éveiben mind a két szeme világát elvesztette. Az ilyen kegyetlen csapás a legtöbb embert megtöri, tönkreteszi. A koldus sorsot könyvelték el számára annak a falunak lakói, ahol élete nagy részét töltötte. Nem így történt. Ennek okát részben benne, részben a körülötte alakuló új társadalomban kereshetjük. Vegyük hát sorjába a munka keletkezésének történetét.
Beregdaróc kisközség a Tiszaháton, a szovjet határ tövében. E tájon pihentek meg legelébb a honfoglaló magyarok, s a falu nevéből következtetve, királyi vadászok tanyája lehetett a középkorban. Esze Tamás talpasainak egy részét innen verbuválta Rákóczi Ferenc igaz ügyének támogatására. 1848-49-ben ugyancsak a szabadság zászlajára esküdtek, el is vitték a férfilakosságot a cári hadak Kijevig, ahonnan csak egy fél év múlva kerültek elő. A kis falu lakóinak többsége a földesurak, jómódú parasztok földjén cselédként, napszámosként tengődött.

Előszó 5
Bevezetés 7
Beregdaróc paraszti társadalma 15
Falusi emberek 17
Kisszolga 17
Szolga 23
Öregszolga 28
Napszámos 30
Gazdálkodóféle ember 47
Gazdálkodó ember 52
Jógazdálkodó ember 62
Nagygazda 68
Bakter 76
Falusi kerülő 79
Kondás 83
Csordás 86
Gulyás 89
Uradalmi emberek 91
Urasági cselédek 92
Urasági pásztorok 117
Summások 168
Beregdaróc néprajza 189
Gazdálkodás 191
Földművelés 191
Állattartás 217
Mesterkedés 225
Fonás-szövés 231
Táplálkozás 245
Népszokások 254
A családi élet hagyományai 254
Az esztendő néprajza 271