Nem vagyunk különbek

Összefoglaló

"A II. Vatikáni Zsinatot követő években – az ellenállások és nosztalgikus reakciók ellenére – az egyházban jelen lévő különféle életállapotok felfogása radikálisan megváltozott […]. Nincsenek kiváltságos utak, tökéletesebb életállapotok, amelyek szerzetesek vagy papok számára lennének fenntartva. Csak a szentségre kapott közös meghívás különféle megvalósítási módozatai és a napi Krisztus-követésben keresett tökéletesség léteznek. A »kiváltságos keresztény csoportok« eltűnése magával hozza annak radikális újragondolását is, amit kétértelmű és megtévesztő kifejezéssel még ma is »sajátosan Istennek szentelt« hivatásoknak neveznek. […] Egy olyan világgal szemben, amelyet egyszerre fenyeget az arctalan tömeggé válás és az individualizmusba való bezárkózás, valóban jel lehet azon férfiak és nők tanúságtétele, […] akiknek osztozáson alapuló közös élete a szentháromságos kommuniót beszéli el az egyház és a világ jelen idejében."