Együttműködés és újítóképesség

Összefoglaló

Kapcsolati hálózatok és innovációs rendszerek regionális sajátosságai

Együttműködés és újítóképesség, két nehezen körülhatárolható, azonban egyre népszerűbbé váló, egyre többet alkalmazott társadalomelméleti és fejlesztési alapkategória. Ráadásul napjaink társadalmi-gazdasági folyamataiban a kooperáció és az innováció viszonya, kölcsönhatása, dialektikája még kérdésesebb jelenség. Ez a könyv ennek a problémarendszernek a szervezetek szintjén értelmezett vonatkozásait járja körül úgy, hogy elsődlegesen a gazdasági szereplőkre és az innovációs folyamatokat befolyásoló, azt formáló, kiszolgáló intézményrendszerre összpontosít. Ennek a problémakörnek a hazai kutatási gyakorlatban az elmúlt néhány évet leszámítva kimondottan kevés figyelmet szenteltek. A könyv egyik újdonsága, hogy az innovációban érintett szereplők körében a kapcsolathálózat-elemzés segítségével hazánkban új térszervező kategória, a régió szintjén méri és ábrázolja az együttműködési hajlamot, annak csatornáit és az ezekre épülő rendszerszerű struktúra mintázatát. A feltárt új empirikus eredmények alapján összekapcsolható és továbbgondolható a regionalizálódás és az innovációs rendszer vonatkozásában a mezőelmélet és a hálózatelmélet számos tétele. A munka annak a kérdésnek a megválaszolásához is új elméleti támpontokat nyújt, hogy miért megy nehézkesen a régiók kialakítása és a regionális innovációs rendszerek megformálása Magyarországon.