A negyedik birodalom felemelkedése (Összeesküvés elméletek 23.)

Összefoglaló

Egyfajta ráhangolódásként olvassunk el néhány igazán érdekes idézetet, amelyek korunk nagy tekintélyű embereitől származnak! Látni fogják, hogy mind azon vannak, hogy mielőbb létrejöjjön az Európai Egyesült Államok, ez a virtuális pénzhalmokat felfaló gigászi szörny. Ezek az alakok komoly, döntéshozói helyzetben vannak, akik látják a folyamatokat a maguk teljességében, ismerik a terveket is, tehát tudják, hogy miről beszélnek! Íme:

„Egy valuta-unióhoz nagyobb politikai és gazdasági egységre van szükség. Ez a kezdetektől, a projekt 10-15 évvel ezelőtti indulásától egyértelmű volt.”
(- Luc Frieden, Luxemburg Pénzügyminisztere)
*
„Az Európai Bizottságból egy olyan kormányt kellene létrehoznunk, amit az Európai Parlament felügyel. Ez pedig nem más, mint az Európai Egyesült Államok.”
(- Joschka Fischer magyar származású egykori német külügyminiszter)
*
„A jelenlegi válság könyörtelenül egyértelművé teszi, hogy a valutaunió nem létezhet közös fiskális, gazdasági és társadalmi politika nélkül, és ehhez fel kell adni nemzeti szuverenitásunkat.”
(- Gerhard Schröder, Németország volt kancellárja)
*
„Az Európai Bizottságból egy olyan kormányt kellene létrehoznunk, amit az Európai Parlament felügyel. Ez pedig nem más, mint az Európai Egyesült Államok.”
(- Christine Lagarde, az IMF elnöke)
*
„Még ha sikerül is elkerülni a katasztrófát, egy dolog biztos: a deficit elkerülése miatti nyomás elnyújtott eurozóna válságot eredményezhet, ami kiszámíthatatlan politikai következményekkel járhat. Nincs más megoldás, mint létrehozni a hiányzó láncszemet, egy európai államkincstárat, adószedési és így hitelezési joggal felruházva.”
(- Soros György)
**
A világtörténelem során mindig akadtak olyanok, akik elhatározták, hogy a maguk elgondolásai mentén, sajátos eszközöket felhasználva, ha törik, ha szakad, meg fogják reformálni az egész civilizációt. Az nem igazán számított, hogy a többi, néhány milliárd ember erre igényt tart-e vagy sem… Nyilván merő véletlenségből ezek a vélekedők mindannyiszor világbirodalmakban gondolkodtak, vagyis az volt a vezérelvük, hogy mielőbb meg kell szüntetni a nemzetállamokat, a dúlást követő maradékból pedig ácsolható egy, a teljes emberiséget satuként összefogó globális hatalmi konstrukció.

A történelem során jöttek-mentek a birodalmak. Felemelkedtek, aztán egy bizonyos idő elteltével szinte törvényszerű módon elbuktak. A nagy megváltók, ideológusok és lángelmék azonban egy lélegzetvételnyi lazítást, szünetet nem adtak az emberiségnek, nehogy felocsúdjon, eszméletre térjen és tiszta fejjel tudjon gondolkodni – aztán rájönni arra, hogy mindig, mindenki által meg volt és meg van vezetve. Úgyhogy ezek az impériumok szakadatlan módon követték egymást. Ahogy az egyik saját romjaiba dőlt, úgy emelkedett fel a következő, melynek vezetői alig várták, hogy megvalósítsák az emberiség megváltását jelentő legvégső birodalmat, amiben mindenki boldog és teljes életet élhet. Mármint azok, akik hajlandók elfogadni a játékszabályokat. Ők lennének ugyebár a birodalmak felemelkedésének kezdeti fázisában óhatatlanul bekövetkező népirtásoknak, vérengzéseknek a szerencsés(?) túlélői. Az új emberfaj, vagy embertípus.

Róma mindenkiből rómait faragott volna. Már aki arra érdemes. Végül ott tartottak, hogy aki akart és volt rá megfelelő mennyiségű pénze, az vehetett magának állampolgárságot, méghozzá vallási meggyőződésre, származásra való tekintet nélkül. Bárki lehetett római, csak legyen elegendő pénze. A rómaiak között viselkedj úgy, mint egy római… Vagyis legyen elegendő vagyonod és akkor máris nem vagy idegen!

A perzsák afféle korai übermensch politikát folytatva legszívesebben kiirtottak volna mindenkit, aki nem perzsa. Jobb esetben rabszolga is lehetett az általuk emberállatnak tekintett másféle népek fiaiból, leányaiból.

Az oroszok (szovjetek) új embertípust akartak faragni, megelőzve az evolúció nehézkes és kivárhatatlanul lassú folyamatát. Ők kollektivizálni szerettek volna, uniformizálni, mindenki egyenlő, minden mindenkié és semmi senkié. Végül a szentekhez méltó módon maguk felé kezdett hajlani a kezük, és elvetve a megvalósíthatatlan utópiát, inkább rémuralmat hoztak létre és százmilliókat gyilkoltak le. Mondván, szükséges bizonyos társadalmi osztályok eltüntetése ahhoz, hogy az így keletkezett űrt betölthesse az egyéniség-, lélek-, önálló, akarat és gondolatmentes embertípus.

A németekre is rájött a hoppáré és egy össznemzeti megaláztatást (az I. Világháború és az azt lezáró békeszerződés) követően úgy gondolták, az lesz a legjobb megoldás, ha rajtuk kívül nagyjából mindenkit eltüntetnek a Föld színéről, a csekély számú maradékot pedig életfogytig tartó rabszolgaságra ítélik. Mondhatni alanyi jogon… Mindemellett természetesen igényt tartottak a bolygó teljes egészére afféle lebensraum (élettér) kisajátítása és kiterjesztése okán. És különben is, ők a felsőbbrendűek, akik őseik (az árják) jogán örökölhetik meg a Földet. Azonban tisztában voltak saját esendőségükkel, így azon ügyködtek, hogy generációkon átívelő fajnemesítési folyamat révén jobbakká, félistenekké válhassanak. Még felsőbbrendűbbekké – ha szabad így fogalmazni. Ők is úgy érezték, hogy mindezt egy birodalom keretein belül lehet a lehető legjobban megoldani, végig vinni. Ez egy olyan szuperállam lett volna, ami nélkülözi a demokrácia minden hátráltató tényezőjét. Egy vezér, egy akarat, egy cél. Aki ennek ellentmond, az a saját életének jogszerűségéről és magától értetődő mivoltáról mond le. Nem jött be nekik, túl sokat akartak egyszerre és végül az egész világ visszatámadt rájuk, aminek következtében a minimum 1000 évesre tervezett III. Birodalom mindösszesen 12 esztendő (1933 – 1945) után összeomlott, megsemmisült. A németek fanatikus őrületének közel 100 millió halálos áldozat lett az eredménye, valamint egy porig rombolt Európa, illetve egy katonai és gazdasági értelemben jócskán megerősödött, világhatalmi tényezővé vált Egyesült Államok.

Sokan úgy vélték, hogy éppen a kialakult, meglehetősen kiegyensúlyozatlan helyzet okán az USA lesz a következő időszak megkérdőjelezhetetlen világbirodalma, de a történelem nem sokkal később bebizonyította, hogy a valóság sokszorosan képes felülírni még a legvadabb elképzeléseket is. A világháború utáni időszakban ugyanis nem egyetlen világhatalomé lett a globális dominancia, hanem egymással szemben álló, konkurens hatalmak igázták le a világ különböző részeit. Az USA végleg kiterjesztette befolyását Európa nyugati részére, illetve néhány, kulcsfontosságú arab államra. A Szovjetunió megkaparintotta Kelet-Európát, Afrika egy részét, hídfőállást épített ki Kubában és jelentős befolyásra tett szert egyes ázsiai térségekben. Mindeközben Kína is elkezdte bontogatni szárnyait, majd jöttek sorban azok az államok, amelyek ugyan régi, gyarmatbirodalmi státuszukat elveszítették, de helyette szert tettek a cseppet sem elhanyagolható és lenézendő nukleáris nagyhatalom címre.

A XX. században egyszerre több birodalom alakult tehát ki és ha ez nem lett volna elég, ezekkel párhuzamosan megszilárdult egy nem államhatalmi, hanem gazdasági jellegű szuperhatalom. Ez az országok, nemezetek felett átívelő és azokat bekebelező struktúra minden korábbi kísérletnél, próbálkozásnál erőteljesebb hatást gyakorolt az egész civilizációra és ma már nyugodtan kijelenthetjük, hogy a láthatatlan, megannyi és kismilliónyi részegységből álló, mégis összehangoltan működő szerveződés lett az igazi győztese a birodalmi versengésnek. A szabadpiac egyre centralizáltabbá vált, ami azt jelenti, hogy a nagyobb cégek felfalták, ellehetetlenítették a kisebbeket, így egy-egy érdekkör, igazgatósági és tulajdonosi tanács kezében egyre nagyobb pénz- illetve tőkehatalom összpontosult. A szabadpiac többé nem volt sem szabad, sem liberális. Mamutvállalatok határozták meg a trendeket, országok költségvetéseibe nyertek beleszólást és végül azon kaptuk magunkat, hogy tulajdonképpen az egész emberiség ezektől függ és ezeknek tartozik irdatlan, visszafizethetetlen összegekkel. Ezeknek a vállalkozásoknak a tulajdonosai lettek a civilizáció új cézárjai, cárjai, királyai...

***

Az utóbbi néhány évben kiemelt témakörré vált az úgynevezett migráns-kérdés. Vagyis az a problémakör, amit a bevándorlóknak nevezett tömegek jelentenek Európa számára. Egyes észrevételek szerint ez nem egy spontán eseménysorozat, hanem jó előre eltervezett, megrendezett és koordinált hadművelet, aminek végső célja Európa teljes népességének cseréje lehet.

Nagyjából a 2015-ös hullámmal egy időben egy másik, igen félelmetes folyamat is elkezdődött, az európai emberek, ha úgy tetszik, az őshonosok egyelőre visszafogott üldözése és hátrányos megkülönböztetése. Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter egyebek mellett egy interjúban az alábbiakra ragadtatta magát:

„Ha az európai országok nem engedélyezik az afrikai és közel-keleti tömegek beözönlését, akkor a német férfiak saját lányaikkal és nővéreikkel fognak paráználkodni, és a német lakosság beltenyészetté válik”.

Továbbá kifejti, hogy támogatja a tömeges bevándorlást, mégpedig azért, hogy „az európaiak rá legyenek kényszerítve, hogy közösüljenek a migránsokkal”.

***

Ez már nem összeesküvés-elmélet, hanem összeesküvés-gyakorlat. Európa legfőbb irányítói azon vannak, hogy még több dologtalan, írni-olvasni nem tudó, a legalapvetőbb együttélési szabályokat betartani képtelen, vallási fanatizmusban szenvedő..., tökéletesen civilizálatlan alakot tereljenek az EU határain belülre, ahol aztán gombamód elszaporodva, terrorista merényletekkel, a legkülönbözőbb bűncselekményekkel egyre mélyítve a társadalmi krízist, idővel eltüntessék az eredeti európaiakat...

Persze vannak olyanok, akik csak nevetnek azon, ha meghallják azt, hogy egy előre eltervezett népességcsere program zajlik napjainkban, mert ők bizony nem hisznek az összeesküvés elméletekben. Szerintük nem léteznek összeesküvések, a hatalom jószándékú, humánus emberekből áll, és nincs semmiféle komolyabb titkolózás, minden a legnagyobb rendben van... Az is merő véletlenség, hogy éppen a migráns válság kirobbanása előtt cseréltek Pápát, és az csupán a véletlenek összjátéka, hogy az Egyesült Államok az ún. „Arab Tavasz” hadjáratával szinte a teljes közel-keleti térséget lángbaborította, lakhatatlanná tette, véletlenül megjelent ott a már a kezdet kezdetén tökéletesen felszerelt Iszlám Állam, és megint csak véletlenül, az áldatlan állapotok elől menekülők (családjukat hátrahagyva...) nem a szomszédos és igen jómódú államokba (pl. Szaúd Arábia) iszkoltak, hanem több ezer kilométert gyalogolva kötnek ki abban az Európában, amit bizonyos körök szeretnének a nemzetek és népek új olvasztótégelyeként működtetni...