A Fénylés foglya 90 verse a magyar vers és nyelv egyik legelkötelezettebb költőjének mutatja: Vers, körülírsz, mint létet a dzsungel, adsz levegőt, te / tágtüdejű és tartasz a sárból így kiragadva.”
Ez nem csupán helyzetrajz – világkép is. A költő látlelete, énje és hitvallása egyetemes érvényű megfogalmazásban.
Magáról és rólunk kegyetlenül lesújtó a véleménye. Ahogy magától elhárít minden szerepjátszást (így a nagy költőjét is), éppen hajlíthatatlan igazmondása tartja távol, hogy udvaroljon az emberi nemnek.” (Részletek a szerkesztő utószavából)