Pacziga Andrea 1996-ban 19 éves volt, amikor a Lépcsők a csendbe c. antológiában először publikált félkötetnyi verset. Most első kötetét veheti kézbe az olvasó. A magány és a nyomor az a közeg, amiben születnek a versei, vagyis születése pillanatában az otthontalanság érzése a legfőbb tappasztalás. \"De minek is ez az állandó hajsza? / He nem lehetek sehol otthon. / Isten csak kiejthetett a farzsebéből. / Így lettem sehonnan és sehová való.\" (Idézet Rózsássy Barbara utószavából))