"Mindig két háború között vagyunk" - mondja egy optimista fickó, itt belül, az egyik írásban. Igaz. Túl kell hát élni a háborúkat. És közöttük a békéket. Mindjárt a születésünket, majd a gyerekkorunkat, a kamaszéveket. A számos első szerelmet, és a számos utolsót. Káros szenvedélyeket (magunkét, másokét), A-vírust, B-vírust, bájos felmondóleveleket ("...további munkasikereket kívánunk!"), választási kampányokat, fagyot, forróságot, szeretteink elvesztését... Magát egyszer használatos életünket. Fájdalom, ez csak ideig-óráig sikerülhet. Utána? Talán egy következő élet. De ne legyenek illúzióink. Az sem lesz sétagalopp.