20. századi magyar novellák 1905-1920

Összefoglaló

Új antológia-sorozattal jelentkezik a Palatinus. Népszerű tematikus összeállítások után most időrendben tekintenénk át az elmúlt század magyar novellatermését. A novella (illetve a kispróza egyre többféle változata) meggyőződésünk szerint a hazai irodalom vezető műfaja, amelyet az utóbbi idők irodalmi változásainak fényében izgalmas olvasmány újra föltérképezni. Ebben segítségünkre van (lesz) az új irodalomtörténész nemzedék egyik legmarkánsabb képviselője, a sorozat szerkesztője, Szilágyi Zsófia. Az első kötetben a lázas századelőtől, a Nyugat indulása körüli évektől az első világháború végéig született novellákat találhat az olvasó. A szerzők közt vannak barátok, mint Móricz és Karinthy, rokonok, mint Kosztolányi és Csáth Géza vagy a Cholnokyak, de generációs és ízlésbeli törésvonalak szabdalják fel az írói kört: Herczeg Ferenc, az Új Idők szerkesztőjeként, országgyűlési képviselőként, a hivatalos, konzervatív irodalom fejedelmeként például nem lenne lelkes ettől az antológia-környezettől. Tersánszky Józsi Jenő vagy Déry Tibor pedig már annak a generációnak a tagjai voltak, amelynek pályája később teljesedett ki. És ismét eltűnődhetünk: milyen nagy prózaíró lehetett volna Molnár Ferenc, ha ennél a műfajnál marad.