Erdélyi történet I-III. - Bánffy Miklós művei I.

Összefoglaló

A regény a 20. századi magyar próza egyik legjelentősebb műve, az első világháborút megelőző évtizedek magyar társadalmának monumentális freskója. Az elmúlt évtizedben angol, francia, spanyol és olasz fordításban is megjelent, a nyugati kritika az írót Tolsztojhoz, Csehovhoz, Lampedusához hasonlítja. A trilógia az erdélyi és magyarországi felső tízezer 1904 és 1914 közötti évtizedéről szól: kártya, párbajok, politika, vadászat tölti ki az életüket. Ugyanakkor szerelmi történet is Abády gróf és Milothy Adrienn szenvedélyes kapcsolatáról. A regény dermesztő vádirat a felsőbb osztályok felelőtlensége és politikai ostobasága ellen, ahol a jó modor gyakran közönyt és kegyetlenséget leplez. „Én a legnagyobb örömmel fogadom el hivatottnak és illetékesnek minden sorában. Sőt csodálom is: a magyar élő arisztokráciáról még senki ilyen kíméletlenül és irgalmatlanul nem nyilatkozott – Bánffy Miklós kaszt-társainak pontos és alapos arcképsorozatával s az egész kadáverből áradó nehéz és reménytelen levegővel igazolja a társadalmi megújhodás szükségességét.” (Móricz Zsigmond)