Balassagyarmaton a hatvanas években az egész város Erzsébet testvérnek szólította azt a mosolygós, idősebb hölgyet, akit Túrmezei Erzsébetnek (1912-2000) hívtak, és akinek verseit akkor is országszerte idézték a különböző felekezetekhez tartozó keresztény emberek. A város évekkel később - közkívánatra -, díszpolgárrá választotta. Ugyancsak Erzsébet testvér volt Budapesten a Ferencvárosban is, ahol ugyanezt a kitüntető címet kapta, pedig soha nem volt hangos közéleti szereplő. Keresztény alázatossággal és mindig mosolyogva tette a dolgát, mert tudta, hogy most élni küldetés.
Kötetünkben a legszebb istenes verseit találja meg az olvasó. Ezek a versek közös keresztény örökségünk részei, hiszen a hitet kereső emberek egész generációját tanították arra, hogy mit jelent Jézus követségében járni a változó világnézeti és politikai divatok között. Jézus ma is a hétköznapok útján vezet. Túrmezei Erzsébet ennek az útnak volt örökké mosolygó, bizakodó prédikátora. Egyik történetében így ír: „Akik a Megváltót követik, mind hasonlítanak egymáshoz: ugyanaz a szeretet és ragyogás, ugyanaz a békesség tükröződik az arcukon. Csillagok, akik ugyanattól a Naptól nyerik a fényüket."