Mozgóképkultúra és médiaismeret tanításának módszertana

Összefoglaló

A hetvenes évek közepén egy punkzenei szaklap rövid gitártanfolyama a következőképpen hangzott: „Itt látsz egy rajzot. Egy akkordot ábrázol. Aztán látsz még egyet – ez a második akkord. Megmutatjuk a harmadikat is. Most pedig alapíts zenekart!” A mozgóképkultúra és médiaismeret tanításának módszereit áttekintő jegyzetünk nem biztat hasonló gyors sikerrel, hiszen a tantárggyal kapcsolatos iskolai munka alapos tudást és körültekintőbb előkészületeket igényel. Még az sem biztos, hogy a tantárgy tanításának fogásait efféle jegyzetekből el lehet sajátítani, hiszen egyrészt minden tanulócsoport sajátos módszereket igényel, másrészt pedig az osztálytermi gyakorlat során számtalan olyan nevelési helyzet adódhat, amelynek megoldásához semmiféle kézikönyv nem ad tanácsot. Jelen könyv tehát csupán azoknak a jellegzetes és visszatérő problémáknak a listáját adhatja meg, amelyek a tantárgy történetének legújabb, immár bő évtizede tartó szakaszában felszínre kerültek. A mozgóképkultúra és médiaismeret tanításának módszertana első fejezete a tantárgyat történeti és nemzetközi összefüggésben mutatja be. A gondolatmenet legkisebb mértékegységét azok a mikrotanítási gyakorlatok jelentik, amelyek tapasztalati bázisául valós tanórai helyzetek szolgáltak. A könyv a mozgókép- és médiaoktatás elvi és gyakorlati kérdéseit valamennyi fejezetben igyekszik általános didaktikai alapokról megközelíteni, hiszen a tantárgy egyszerre igényel különleges módszertani eszköztárat, ugyanakkor tanítása nem lehet eredményes a pedagógia különböző szakterületeinek ismerete nélkül. A mozgókép- és médiakultúra tanításának módszertana tehát tulajdonképpen alkalmazott pedagógia, a szakdidaktikák egyike. A tantárgy sajátos tartalma és folyamatosan megújuló szellemisége ugyanakkor gazdagíthatja a tanári mesterség valamennyi területre érvényes, közös készletét. A kötetben felhasznált tapasztalatokat középiskolai tanárként, megyei pedagógiai intézeti szaktanácsadóként, több segédanyag szerzőjeként szereztem az elmúlt másfél évtizedben. Ez alatt az idő alatt sok órát nézhettem meg az ország több területén, a tanártovábbképző tanfolyamok résztvevőitől folyamatosan gyűjtöm továbbá a tanterveket, tanmeneteket, a zárótanítások óravázlatait, a tanítási gyakorlatokhoz készült anyagokat és a szemléltetőeszközöket. Sok tanulsággal szolgáltak számomra azok a módszertani szemináriumok is, amelyeket tanári pályára készülő diákoknak tartottam, hiszen a tantárggyal kapcsolatos elképzeléseimet olyan fiatal szakemberek előtt kellett képviselnem, akik az iskolaügyet a katedra másik oldaláról egyetemistaként kezdik szemlélni. Mindezek az anyagok és tapasztalatok a jelen jegyzettel együtt remélhetőleg hozzájárulnak a mozgóképkultúra és médiaismeret tantárgy szakmódszertanának továbbfejlesztéséhez, végső soron pedig a magyar oktatásügy színvonalának emeléséhez. Köszönettel tartozom mindazon kollégáimnak, akik rendelkezésemre bocsátották írásos anyagaikat, illetve akiknek az óráin tapasztalatokat gyűjthettem. A nevüket feltüntettem a könyv megfelelő helyein. Köszönöm Hartai Lászlónak, a könyv lektorának rendkívül értékes észrevételeit.