ELŐSZÓ Hogy valaki művész-e? Ha zongorához ül, már az első akkordjából meg lehet hallani. És elég egy pillantás képre, soborra, hogy nem puszta kedvtelés vagy üres idő volt a szülőjük. A vers nehezebben adja meg magát. Szó, szó, szó - de zenét sugalmaz, s ő maga lehet zene; színeket láttat, alakokat - s lehet ő maga is kép. És lehet egyetlen sor is költemény: bódulva szívja nedvét a kelméd... Aki ilyen osrt tud írni, az a szavaknak is művésze. Nem hallgat a hármas tiszta rím felkínálkozására (feketét, nedvét, neszét), nem simítja vissza a tárgyi-alanyi rendet ('bódulva szívja kelméd a nedvét'), sőt nem enged egy sorvégi kelméd - elméd felszíni csábításának sem. A vers jónak látszó több lehetősége közül az egyedüli jót választja. A versben (ÉP, KÉP, KÉPZEL, KÉPZELET) ugyanis van még egy egysoros költemény, a zárómondat. Ezt nem szabad szorosra kötni egy patentként záródó ragrímmel (nedvét, neszét). Ehhez tér kell, rálátás. Meg is kapja mindezt a három ponttól s a sorköz üres terétől: Hallod a keveredő festék neszét? A kötet nyitóverse ez, a leütött első akkord, amelyből meg lehet hallani, hogy művész játszik nekünk a szavak hangszerén. S a kötet további hangjai, versei közt is számos olyan van, amelyhez vissza-visszatér az olvasó. Egy művész világában jár, teremtett világban, ahol azonban természetből fakadóan létezik együtt a kép, a szó és a hang.
TARTALOM 1933-1944 Modern Petrarca 7 A tenger felé 8 Asztali ének 9 Az Ábrázolatlan 10 Kislány-jóltartás 11 Sírfelirat 12 Kíntorna 13 1945-1956 Májusi dal 17 A Csodálatos Mandarin 18 ...
Online ár:
2 490 Ft