A könyv 1941. június 22-vel kezdődik, azzal a nappal, amikor a német imperializmus megtámadta a Szovjetuniót, – az utolsó oldalak Hitler és vele együtt Szálasi bukását írják le. A magyar történelem e szakaszáról sok írott és nyomtatott forrás maradt fenn, bár a második világháború folyamán nem csekély mennyiségű történeti forrás semmisült meg, részben hadicselekmények következtében, részben mert egyes érdekeltek igyekeztek eltüntetni tevékenységük áruló dokumentumait. Mégis: a budai Sándor-palotában tartott minisztertanácsok jegyzőkönyvei, Horthy kormányzó kabinetirodájának iratai, Werth, Szombathelyi, Vörös vezérkari főnökök feljegyzései, a külügyminisztérium politikai osztályának okmányai – a külképviseletekhez intézett rendeletek, utasítások, a Budapesten működő követekkel folytatott tárgyalások jegyzetei, a berlini, vatikáni, a moszkvai, a berni magyar követ jelentései –, a berlini külügyminisztérium, a német véderő főparancsnokság naplói, a magyar Országgyűlés naplói és nem utolsósorban az egykorú sajtó bőséges forrást jelentenek e korszak kutatója, történetének írója és olvasója számára.