Halálos bűn - Párpercesek

Összefoglaló

Az író olyan, mint a napihírek. Hullámzó, csapongó, feszültséggel teli. Állandóan lesben áll, hogy rajtakapja a valóságot valamin, amit aztán saját laboratóriumában feldolgoz, megmunkál, újraformál, továbbgondol, átlényegít.
Az író mesternek képzeli magát, mert annyi mindenbe belelát, annyi mindenen átlát, annyi mindenbe belekóstol, annyi mindent megszagol, annyi történésnek a szemtanúja, meg sem fordul a fejében, netán tévedhet, és az, amit a tökéleteshez mérhetőnek vél, csak ámítás, a felszín fecsegése, a gondolat dáridója.
Olykor nem a tévhit, hanem a rosszul értelmezett empirikus tapasztalat magyarázatának az útvesztőjében vész el, nem menthetetlenül, csak időlegesen, mint ahogyan a mindenség léte is pillanatonként megkérdőjelezhető.
Az író az igazi úr.