ELŐSZÓ
A középkori egyetemen minden hallgató, mielőtt megkezdte volna szaktanulmányait, több évig a facultas artium-ot, a mai filozófiai kar ősét, volt köteles hallgatni, amely így az egyetem életében centrális szerepet játszott. Az artisztikus kar adta meg azt az elméleti készültséget, melyre a szaktudományi képzés támaszkodott, amikor logikát, etikát, metafizikát adott elő. Csak az lehetett teológus, jogász vagy orvos a párisi egyetemen, aki végigjárta a facultas artium-ot s megszerezte itt a magiszteri fokot. A filozófiai érdek a hallgatót később is, szaktanulmányai közepett, még hozzáfűzte az anyafakultáshoz, a filozófiai karhoz, melynek legfontosabb tanulmánya az elméleti tudós munkára előkészítő logika volt. "Ha elveszed - mondja Johannes Saresberiensis a 12. század közepén - az elvonó gondolkodást, tönkremegy a tudományok műhelye." Már ez az elméleti érdek is biztosította a facultas artium-nak az egyetemen való központi jelentőségét, mintegy a többi kart a filozófia kötelékével egységesen összefűző természetét. Az egyetem universitas in artibus fundata volt: a kieli egyetem filozófiai kara pecsétjének körirata még a 17. század közepén is e fakultást "a tudományok közös kötelékének" nevezi.