Merénylet Hitler ellen - Főszerepben Stauffenberg - Saját képpel

Összefoglaló

Ismertető: A Walküre hadművelet (Unternehmen Walküre, magyarul helyenként Valkűr-hadművelet vagy Valkür hadművelet az Adolf Hitler ellen 1944. július 20-án elkövetett sikertelen merényletet megelőző széles körű összeesküvés szervezése és a merényletet követő eseménysorozat volt a második világháború során. A Wehrmacht magas rangú katonatisztjei és a velük együtt szervezkedő német politikusok a saját céljaik szerint átalakították és felhasználták a Hitler számára kidolgozott Walküre fedőnevű katonai tervet. Hitler katonai akciótervének célja hatalmának biztosítása volt egy felkelés esetére, míg a német ellenállási mozgalom összeesküvői a nemzetiszocialista kormányzatot kívánták leváltani és békét akartak kötni a szövetségesekkel.- További ismertető: "Belelapozás".

-------------------------------- A német katonai vezetés eddigre már felismerte, hogy a háború kimenetele nem kétséges. Hitler utasításai a vezérkar ellenzése dacára végrehajtásra kerültek és ezeknek meg is lettek az előre látható következményei. Többen szervezkedésbe kezdtek, abban a reményben, ha Hitlert el tudják távolítani, különbékét köthetnek a nyugati szövetséges erőkkel. A német katonai ellenállás vezetője Henning von Tresckow tábornok volt, aki von Kluge tábornagynak, a Közép Hadseregcsoport parancsnokának volt a vezérkari főnöke, de a szervezkedésről nagyon sokan tudtak. Az ellenállás terveinek sikeres végrehajtásához Hitler halálára, a német haderő 10 százalékát kitevő SS azonnali lefegyverzésére és Himmler SS-főparancsnok eltávolítására volt szükség. Több sikertelen kísérlet után Stauffenberg ezredes csempészett bombát a "Farkasodúban" (Wolfsschanze) az egyik helyzetmegbeszélő barakkba. Ám a robbanásban Hitler csak könnyebben sebesült meg és ez végzetesen hatott az ezt követő államcsíny sikerére. Bár az elején sokakat sikerült megtéveszteni, az SS tervezett akciójának beállítva a történteket. A nap végére így összeomlott a szervezkedés. A főszervezők egy részét még aznap este elfogták és kivégezték, a többeket pedig az ezt követő hónapokban ítélték halálra. A bombamerényletben három tiszt, Günther Korten, Rudolf Schmundt, Heinz Brandt és egy gyorsíró, Heinz Berger vesztette életét. Winston Churchill angol miniszterelnök 1946-ban megemlékezett az akcióról, a résztvevõket a „legnemesebbek és legnagyobbak" közé sorolva a nemzetek történelmében.