Bibliographia Litterarum Hungariae Oeconomicarum Ruralium VIII. - A Magyar Mezőgazdasági Szakirodalom Könyvészete (1941-1944 és kiegészítés)

Összefoglaló

ELŐSZÓ
Egy nagylélegzetű tudományos vállalkozás lezáró kötetét veszi kezébe az olvasó. Három és fél évtizede annak, hogy a Magyar Mezőgazdasági Múzeum megindította azt a munkát, mely a legrégibb időktől napjaink felé haladva, mezőgazdasági irodalmunk lehető teljes és pontos számbavételét tűzte céljául. Nem kisebb feladatot jelentett ez, mint a rendszeres kutatómunka előfeltételeinek megteremtését agráréletünk múltjának nyomtatott forrásanyagában. így a létrejövő mezőgazdasági bibliográfia mindenekelőtt arra volt hivatva, hogy a régebbi és újabb szakirodalomban megbízható útmutatást adjon a fellendülő hazai agrártörténeti kutatásnak. S ezzel együtt alkalmasnak ígérkezett arra, hogy szilárd alapot adjon anyagi kultúránk történetének feltárásához, melynek legfőbb részét a sokáig kifejezetten agrár jellegű Magyarországon - a távolibb múltban fokozódó hangsúllyal - a mezőgazdasági kultúra alkotta.
A tudományos közvélemény - mint azt két kiváló történetírónknak: Domanovszky Sándornak és Szekfű Gyulának az első két kötet előszavában idézett megállapításai tanúsítják - világosan felismerte a vállalkozás jelentőségét. Amíg ez a bibliográfia létre nem jött, nem volt, ami a kutatót eligazítsa mezőgazdasági irodalmunk több évszázados rengetegében. S hiába élénkült meg az érdeklődés agráréletünk múltja iránt, amíg a tájékozatlanság útját állta az alkotó munka kibontakozásának, amíg nem tudtuk: mink van és hol keressünk. Nemcsak a nyomtatásban megjelent munkák tekintélyes száma nehezítette az áttekintést; még sokkal inkább az, hogy különféle könyvtárakban elszórva, senkitől számba nem véve lappangtak. Bibliográfiánk munkásainak valósággal ki kellett ásniuk a gazdasági vonatkozású könyveket, tanulmányokat a más jellegű nyomtatványok roppant tömegéből, melyben elvegyültek. Csak az ő munkájuk nyomán vált világossá, hogy a mezőgazdasági irodalom terén milyen értékekkel rendelkezünk. Csak azóta alkothatunk mezőgazdasági kultúránk múltjáról átfogó képet magunknak; amiről addig tudtunk, nem volt több felületes, szórványos, rendszertelen, sokszor csak esetleges, véletlenszerű ismereteknél. Tudtunk néhány kiemelkedő egyéniségről, anélkül azonban, hogy munkásságukról, jelentőségükről teljes és tiszta fogalmunk lehetett volna; s nem ismertük azokat, kik mögöttük húzódtak meg, az új eszmék közvetítőit, a derékhadat, a parasztnépnek szóló munkákat, nem tekinthettük át a kapcsolatok, a kölcsönhatások bonyolult szövevényét.