FÜLSZÖVEG Justo Jorge Padrón a C. J. Jung által feltárt emberi világ (és világ-talanság) utáni líra egyik legjelentősebb alkotója. Életművének harmadik verseskötetét ismerhetjük meg a magyar ikerlírikus,. Tóth Éva fordításai nyomán. Fájdalmas litániák dübörögnek e kötet verseiben, de ugyanakkor a fény felé kapaszkodó ember himnuszai is. A költő önmagának és önmaga lélekbeli árnyának örökös ellenfele. Szavaiból mégis azt az üzenetet érzékelhetjük, hogy boldogok a szomorú szembenézések szegényei, mert „feltámadnak az utolsó napon". Egy-egy gyerekkori emlék, egy-egy nyírfa „tűzgömbjében" az Örök Beatrice üzen át a pokol körein is. Turcsány Péter TARTALOM Artúr Lundkvist bevezetője az 1976-os svéd kiadáshoz I ÁTVÁLTOZÁSOK Atomok támadása 11 Bűz 13 A lombok súlya 15 Autofágia 16 A mélység lényei 18 Valami végtelen mozdulatlanság 19 II VÍZIÓK És ha Isten megúnna bennünket 23 A halál városa 25 A kerek teremben 27 A nagy szivárványhártya 29 A szél 31 Álom a visszatért gyermekkorról 32 A föld asszonya 33 A sárga hold 35 A hímtag álma 36 Az éjszaka szeme 37 Az ellenség 39 Acélpenge 40 Egy lapát árnyék 41 A holttest 42 Talán maga a mocsár 43 III POKOL A FÖLDÖN Őrület 47 Az idő csapdája 49 A bosszú hivatása 50 Kettőnk között 51 Hajótörés 52 Fáradtság 53 Mint ez a halvány, nedves papiros 55 Hová? Merre? 56 Az üres házban 57 Csak a bizonytalanság 58 Nem tudom, meddig 59 Magány 60 Álmatlanul 61 Az öngyilkos 62 Figyelmeztetés az utazónak 63 IV LABIRINTUSOK Lépcső 67 A tükrök mélyén jég és szakadék 68 Árnyék 70 Sírás 71 Alagút 72 Sem zaj, sem csend 74 Tóth Éva utószava 77