FÜLSZÖVEG
Justo Jorge Padrón a C. J. Jung által feltárt emberi világ (és világ-talanság) utáni líra egyik legjelentősebb alkotója. Életművének harmadik verseskötetét ismerhetjük meg a magyar ikerlírikus,. Tóth Éva fordításai nyomán.
Fájdalmas litániák dübörögnek e kötet verseiben, de ugyanakkor a fény felé kapaszkodó ember himnuszai is. A költő önmagának és önmaga lélekbeli árnyának örökös ellenfele. Szavaiból mégis azt az üzenetet érzékelhetjük, hogy boldogok a szomorú szembenézések szegényei, mert „feltámadnak az utolsó napon". Egy-egy gyerekkori emlék, egy-egy nyírfa „tűzgömbjében" az Örök Beatrice üzen át a pokol körein is.
Turcsány Péter Vissza
TARTALOM
Artúr Lundkvist bevezetője az 1976-os svéd kiadáshoz
I
ÁTVÁLTOZÁSOK
Atomok támadása 11
Bűz 13
A lombok súlya 15
Autofágia 16
A mélység lényei 18
Valami végtelen mozdulatlanság 19
II
VÍZIÓK
És ha Isten megúnna bennünket 23
A halál városa 25
A kerek teremben 27
A nagy szivárványhártya 29
A szél 31
Álom a visszatért
gyermekkorról 32
A föld asszonya 33
A sárga hold 35
A hímtag álma 36
Az éjszaka szeme 37
Az ellenség 39
Acélpenge 40
Egy lapát árnyék 41
A holttest 42
Talán maga a mocsár 43
III
POKOL A FÖLDÖN
Őrület 47
Az idő csapdája 49
A bosszú hivatása 50
Kettőnk között 51
Hajótörés 52
Fáradtság 53
Mint ez a halvány, nedves papiros 55
Hová? Merre? 56
Az üres házban 57
Csak a bizonytalanság 58
Nem tudom, meddig 59
Magány 60
Álmatlanul 61
Az öngyilkos 62
Figyelmeztetés az utazónak 63
IV
LABIRINTUSOK
Lépcső 67
A tükrök mélyén jég és szakadék 68
Árnyék 70
Sírás 71
Alagút 72
Sem zaj, sem csend 74
Tóth Éva utószava 77