A Domaszewsky-dosszié

Összefoglaló

„Megittasult egy pillanatra a látványtól: a terepen a mozgó alakok valami magasabb rendű elgondolást követve járnak-kelnek, mintha az agyonmosott, seszínű kórházi köntösben imbolygó figurák minden mozdulata egy olyan forgatókönyvhöz tartozna, amelynek létrejöttében neki is szerep jut. Elfogta a vágy, hogy belelessen a pokoli celluloidszalagokba, amelyeket az agy motollái pergetnek, hogy az ezernyi ezer kocka állóképeit végignézve valahol a háttérben saját jelenléte nyomára leljen. Mert hisz, semmi kétség, a frankfurti vonalak az idő beláthatatlan rétegeit egy síkba rendezik, minden, ami volt, mindegyre tart tovább a jelenvalóság kristályszerkezetében. És sohasem tudhatjuk, mikor veti fel az emlékezet egy elődünk kővé dermedt alakját a tájba írva, amelyet az utód, esküdni merne, először lát életében.”