Művészeti kuriózumok

Összefoglaló

Ha a baudelaire-i életmű egészében a művészetkritika helyét keressük, figyelembe kell vennünk, hogy az első mű, amelyet a költő kézjegyével látott el, Az 1845-ös Sálon volt, és csak újabb keletű dolog, hogy az előző évben megjelent Mystéres galants des théátres de Paris (A párizsi színházak gáláns titkai) című munka társszerzőségét is neki tulajdonítják. A huszonnégy esztendős Baudelaire egy nehezen meghatározható bohém világhoz tartozik, amelyben írók és művészek egyaránt megfordulnak. Ebben a körben találkozik azokkal, akik később a hívei lesznek, Charles Asselineau-val, Théodore de Banville-lel és másokkal, mint Philippe de Chenneviéres, Louis Ménard, Arséne Houssaye, Auguste Vitu, Pierre Dupont Privát d'Anglemont, Champfleury, Ernest Prarond. Ezekhez a nevekhez hozzá kell tenni két idősebb, akkoriban már ismert íróét: Gérard de Nervalét és Théophile Gautier-ét és két művészét is: Honoré Daumier-ét és a nagy tehetségű festőét. Émile Deroy-ét, aki hamarosan meghalt, ránk hagyva a választékos, romantikus szakállt viselő, elegáns Baudelaire portréját. Képzeljünk el egy dandyt, aki sokat ad magára, olyan környezetben, amelyben inkább a lomposságot kedvelik. Amióta elhagyta a Louis-le-Grand-líceumot, Baudelaire a legszabadosabb életet élte; anyja és Aupick tábornok, megpróbálván ennek végét vetni, hosszú útra Indiába küldték, de a „megátalkodott fiú" váratlanul megszakította utazását. Ekkor már ismerjük mint költőt: „monoton hangon, de magabiztosan mormolta" verseit, amelyek közül némelyik, vagy másfél évtizeddel később, A Romlás virágai között foglal majd helyet. Dolgozik, s közben sokat olvas, bebarangolja Párizst, melyet mind jobban megszeret, és ahol, Claude Pichois munkái nyomán, követni tudjuk lépteit. Végtelen sétákat tesz a Luxembourg-kert körül, azután Plaisance és a montsouris-i malom felé folytatja útját, de legkedvesebb sétahelye a Szent Lajos-sziget marad; végül Asselineau-t követve „nagyúri módon" beköltözik a szép Pimodan-hotelbe, a mai Lauzunpalotába. Egyik szomszédja képkereskedő, Baudelaire festményeket vásárol tőle, s alighanem ez is sietteti anyagi helyzetének összeomlását, amit anyja hiába próbált megakadályozni nagykorú fiának gondnokság alá helyezésével.