A szlovákkérdés a XX. században

Összefoglaló

"A szlovákkérdés XX. századi vezérmotívuma, amint azt e kötet számos írásában láthatjuk, az „egyenlő az egyenlővel” elv megvalósítását jelentette, vagyis a szlovákok és csehek egyen jogúvá tételét, s nem a közös állam kettéosztását, avagy az önálló szlovák állam létrehozását. Az „egyenlő az egyenlővel” elv állandó ismételgetése (és ezt mondogatta Hlinka, Tiso, Rázus, valamint Hodža, Husák, Novomeský...) soha nem lelt megfelelő visszhangra Csehországban a XX. század során. Még akkor sem, vagy éppen akkor nem, amikor szlovákok kormányoztak (?) Prágában. Sem az utolsó cseh-szlovák tárgyalásokon, az 1992-es parlamenti választások után, amikor is a szlovák félnek végül hozzá kellett járulnia Csehszlovákia kettéosztásához. A kérdés ugyanis akkor nem úgy hangzott, hogy vagy funkcionális föderáció (cseh módra), vagy konföderáció (szlovák módra). Inkább így: vagy funkcionális föderáció, vagyis egységesített állam, vagy az önálló államok létrejötte. Ebben az alternatívában a közös nevező nem volt fellelhető. A közös nevező csak az lehetett volna, hogy „egyenlő az egyenlővel”. S ez reálisnak csak egy esetben látszott, a két önálló állam, a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság létrejöttével.
A szlovákkérdés szlovák választ kapott, de aláírták a csehek is. A jövő fogja megmutatni, vajon a kiválasztott politikusok válasza összhangban volt-e a történelem logikájával, vajon megnyugtató, nem végső, végérvényes (mert ilyen nincs) választ adott-e a szlovákok egzisztenciális kérdésére, vagy csak feltárja a további válaszok lehetőségét. Hogy vajon azok a különböző lelkesülők és bolondok, akik a XX. században ezt a nemzetet felébresztették, nem dolgoztak-e hiába."