A történelem hasznáról és káráról

Összefoglaló

Nietzsche vehemensen támadja a XIX. század uralkodó világnézetté emelkedett historizmusát, melynek formáját elsősorban Hegel történetfilozófiája adta meg. A „világfolyamat” mint az élet értelme és saját korunk, mint e folyamat szükségszerű eredménye a szellem veszélyes eltévelyedése – vélekedik, mert a siker imádatát, a történelem anonim hatalmának csodálatát váltja ki, s így az egyén erényei semmivé törpülnek. Szemlélete minden pátosza ellenére is megőrzi elfogulatlanságát, a „történelem” hasznát feltétlenül igényli. Máig időszerűvé teszi írását a történetírás három alaptípusának – monumentális, antikvárius, kritikai – kidolgozása.