Részlet a könyvből: Negyvennél is több év telt el az utolsó "tüzet szüntess" kürtszó óta és bár a stratégiai és békekutató intézetek egy világháború nagyságrendjét mutatják ki azóta felhasznált fegyverek, robbanóerő, romok és az egymás ellen hadrakelt országok számában; az utókornak - főként itt, Európában - kijutott mégis a béke áldásaiból Más kérdés, hogy szorongások között élünk és hogy öreg kontinensünk - ez is példanélküli a történelemben - nem részese még általános békeegyezményeknek, sőt annak hiánya még megszállóerőket állomásoztat a hajdanvolt Német Birodalom területén, két ellentétes katonai tömörülés tagjaiként immár. Minden háborúk szomorú utójátéka, a számonkérés is rég megtörtént már; a lelki sebeket újra felszaggató tanúságtételt - a pereket - senki józan ember nem tarthatta a győztesek bosszúvágyának a legyőzöttek fölött. Akiben legalább szikrája megmaradt a realitásérzéknek, jól tudta, talán Ady próféciájából is, hogy "ítél a nép", de tudhatta köznapi tapasztalatából is, hogy a virágültetés előtt a gyomirtást is el kell végezni, a "szellemi romeltakarítást", hogy megkezdődhessék az új országépítés programja. - Utóiratból:Jártam miniszterek villájában és bádogviskók sikátoraiban, láttam tizezreket legyilkoltatott tábornokok mauzóleumát, és Columbiában a halálbrigádok áldozatainak feltárt tömegsírjait.És láttam a baggereket,amelyek két hét mulva a láva-iszapár többezer halottjának kapartak hatalmas sírgödröket.... Ismertető/ízelítő: "Belelapozás".