Anatole France válogatott regényei

Összefoglaló

Mindenki ​tudja, hogy Anatole France „az utolsó klasszikus”, ahogyan hízelgői hívták, a XX. század első évtizedeinek „egyik legtisztább stílusú, legélesebb logikájú, egyszóval legérthetőbb és legértelmesebb írója” – írja róla Gyergyai Albert egyik tanulmányában. És kezdjük csak olvasni akármelyik regényét: hol az az író félszázad óta, akinek egyetlen könyvében annyi szeretetre méltó bölcsességet, annyi mosolygó emberséget, annyi természetességet és annyi mély kultúrát találunk, mint a Thaisz vagy a Bonnard Szilveszter vétke, A vörös liliom vagy a Crainquebille alkotójánál? Okosságával, derűjével, szatirikus vénájával, kritikus éleslátásával és mélységes emberszeretetével – csupa olyan tulajdonságával, melyeket nagy elődeitől, Rabelais-től és Moliére-től, Diderot-tól és Voltaire-től örökölt – azonnal elbűvöli ifjabb vagy idősebb olvasóit. Az igazi francia szellem egyik legjobb képviselője, amiről az olvasó ebből, az itt egy kötetbe gyűjtött négy regényéből is meggyőződhet. A Bonnadr Szilveszter vétké-nek hőse, a könyvek barátja, az író egyik, de nem egyetlen önarcképe, a tudós, a naiv, az önzetlen Anatole France-ot mutatja be egy elragadó történet és egy ifjúkori szerelem keretében. A Thaisz-ban a régi kultúrák nagy ismerőjével találkozunk, egy ókeresztény remete és egy alexandriai kurtizán félig profán, félig áhítatos és egyszerre ironikus és tanulságos kalandjában. A fehér kövön káprázatos dialógusai, melyek sokrétű magyarázattal öveznek két szép históriát, az író gazdag tapasztalati tudásáról, leleményes és világos gondolkodásáról tanúskodnak. S végül a Színésztörténet lélektani drámája a való és a festett világ bonyolult és nemegyszer megrendítő szövevényét jeleníti meg.
A négy regény Anatole France négyféle arcára vet világot és művészetének, életszemléletének legvonzóbb, legsugárzóbb vonásait – egy nagy elme s egy páratlan szív maradandó varázsát örökíti meg.

A védőborító A. France arcképe Steinlen műve.