1421 (Amikor Kína felfedezte a világot)

Összefoglaló

A védőborító hiányzik. 1421. március 8-án a korabeli világ legnagyobb flottája kihajózott kínai támaszpontjáról. A hatalmas, közel 150 méter hosszú és a legkeményebb tíkfából épített dzsunkák a Csu Ti császárhoz hűséges eunuch tengernagyok parancsnoksága alatt vitorláztak, küldetésük pedig az volt, hogy a világ minden pontjára eljutva a távoli földeket tegyék Kína vazallusaivá, és a világ egészét egyesítsék konfuciánus harmóniában. A flotta utazása több mint két éven át tartott, és az egész földgolyóra kiterjedt.

Mire a flotta hazatért, Csu Ti már elveszítette hatalmát és Kína megkezdte hosszan tartó önkéntes száműzetését: fokozatosan elszigetelte magát a világtól, amelyet nemrég még tárt karokkal akart magához ölelni. A roppant hajók a kikötőkben korhadtak el, az utazások minden írott emlékét elpusztították. Így merült feledésbe, hogy a kínaiak már hetven évvel Kolombusz előtt elérték Amerikát és körülhajózták a világot, mielőtt ezt Magellán megtehette volna. Ugyanezek a merész hajósok felfedezték az Antarktiszt is, három és fél évszázaddal Cook előtt meglátták Ausztrália partvidékét, és háromszáz évvel az európaiak előtt választ találtak a földrajzi hosszúság számításának problémájára.

Gavin Menzies tizenöt esztendőt töltött azzal, hogy nyomon követte a kínaiakat ezeken a fantasztikus utazásokon. Most, miután végzett történelmi nyomozásával, e kötetben adja közre rendkívüli felfedezéseit, sőt azokat minden esetben bizonyítékokkal is alátámasztja. A szerző nyomában mi is megismerkedhetünk az antik térképekről leolvasható bámulatos tényekkel, az ősi kínaiak által alkalmazott navigációs módszerekkel, a csillagvizsgálás korabeli gyakorlatával és a későbbi európai felfedezők feljegyzéseivel.